Nicolas Cage sem tartozik Hollywood lajhárjai közé. Ő még elhiszi magáról, hogy színész annak ellenére, hogy egyre-másra szaporítja kiadós zakói számát, amire legádázabb rajongói is csak legyintenek (A szellemlovas, Next). Hol van már az az Oscar-díj a Las Vegas Végállomásért? Talán egy vitrinben a pince legalján. Odáig jutottunk, hogy szívesebben megfogadnánk Overdoset, a csodalovat tétre-befutóra, mint azt, hogy Nic barátunk képes egy kasszasikert produkálni.

Amikor legutóbb újraforgatták a Pang testvérek filmjét Amerikában (A szem) csúfos kudarc lett a végeredmény, amit még Jessica Alba elbűvölő pofikája sem húzott ki a pöcegödörből. Ezért aztán az újabb remake-t már ők vették kezelésbe, mégse más arassa le a dicsőséget. A távol-keleti mozikat egyébként is kajálják a tengerentúlon, valószínűleg rosszullétet okoz valamelyik stúdió fejesének, ha nem forgatnak újra egyet. A fogadtatást látva Pangék talán a falba verték a fejüket, hogy mekkora ökörséget csináltak, pláne amikor a bukás gyáros, Nic Cage-t tették meg főszereplőnek. Persze a színészt személyes érintettség révén sem tudták volna levakarni magukról, lévén, hogy a mostani felesége távol-keleti származású. Nem volt más hátra meg kellett, hogy egyék, amit kifőztek. Mócsingos falatnak bizonyult.


Van egy bérgyilkosunk, akin teljesen úrrá lett a hivatástudata. Hideg, kegyetlen, magányos, és mindig tudja, mikor kell angolosan távoznia. Ezúttal Thaiföldre szólítja munkája, ahol négy melót kell végrehajtania. Mivel idegen területen mozog, segítőtársra van szüksége, így felfogadja a csóró Kongot némi készpénz formájában nyújtott ellenszolgáltatás fejében. Azonban váratlanul megérinti a hely szelleme, és elkapja a szerelem érzése egy szép, ám süketnéma gyógyszerészlány személyében. A feladatot viszont elvállalta, így kötelező azt végrehajtania.

Már az elején futkos a hideg a hátunkon hallván a főhős narrációját. Rinyál, pampog, nyafog, hogy milyen magányos - mint egy szegény farkas -, miközben fejbe lövi az éppen aktuális megadott célpontot. Mindezt töménytelen, időhúzó hatásszünettel tarkítva, biztosítva a teljes átélést. Na, ekkor kellett volna felállnunk, és megszabadulnunk a ránk váró gyötrelmektől, de mégsem illendő magatartás ez, főként, hogy kifizettük a jegy árát. Thaiföldre utazván végigszenvedhetjük a bérgyilkos négy törvényét, melyek konganak az ürességtől, és nem mentesek az ezerszer elpuffogtatott, száraz közhelyektől sem.

A szem a lélek tükre mottó jegyében folyamatosan inzultálnak bennünket a Nicolas Cage arcáról rögzített közeli képekkel. Bámulhatjuk végtelenül szomorú, bűnbánó, egyúttal párás tekintetét, és ennek hatására gondolatainkban már-már melodrámát vizionálunk, pedig állítólag akciófilmre jöttünk. Pangék is ráéreznek arra, hogy skizofrén állapotban leledzünk, ezért odadobnak egy-két laza kaszkadőrmutatványt és néhány robbanást, mint koncot a kutyáknak. Aztán megint lagymatagra váltanak, hiszen szerelmi évődés következik. Ezt megtámogatják egy kis zenei aláfestéssel is, az ütős dallamok lágy melódiákká szelídülnek, minden készen áll tehát ahhoz, hogy rózsaszínbe, illetve bíborba boruljon a világ.

Nicnek könnyen megy a csajozás, második találkozásuk alkalmával a csaj rögvest elmegy vele vacsorázni. Mivel süketnéma, nézik egymást, a lány pedig szelíden vicsorog azon, hogy főhősünk szikrát hány az erős ízektől. Sőt ezt megfejelve még megejtenek egy családlátogatást is, ahol a mama megkérdezi Nicet, hogy mi a foglalkozása, mire a válasz megérkezik, a gyógyszerésznő már olvadozik a gyönyörtől. Csodálatos ez a szavak nélküli love parade!

A legszebb mégis az, amikor Kong, a tanítvány egy thai politikust látva megjegyzi, hogy a bérgyilkosunk ugyanolyan jó ember, mint az államférfi, hiszen támogatja a szegényeket, és üldözi a rosszakat. Ha eddig nem szenderedtünk el, és nem omlott ránk a mennyezet, potyognak a könnyeink a röhögéstől. Persze tudjuk, hogy a politikus lesz az újabb, negyedik áldozat. Több izgalom van abban, amikor jegy nélkül utazunk a villamoson, mint ebben a moziban. A végelszámolásnál előjönnek régi videotékás emlékeink: tárcsere hiányában két pisztollyal leszámolni egy vagon ellenséggel. Ezt csak a nagy Sylvester Stallone és Chuck Norris tudta ilyen hévvel és elszántsággal prezentálni.

Őrület, amit Nicolas Cage művel. Bemutatja hogyan kell egy elvileg tehetséges, és jobb sorsra érdemes művésznek kiírnia magát az első vonalból. A naptárja most is tele van megvalósulásra váró filmtervekkel. Nem figyel ő már a minőségre, inkább arra megy, hogy minél többet szerepeljen, minél képtelenebb parókákban, vagy műhajakban. Szegény, excibicionista pára rossz úton tévelyeg.

Bizton állíthatjuk, hogy a Pang testvérek filmje gyalázatos vétek az emberiség ellen. Azt a kockázatot meg végképp nem éri meg, hogy megfázzunk ebben a sarkvidéki, fogcsikorgató hidegben. Inkább kortyolgassunk otthon néhány pohár forralt bort. Garantáltan kellemesebb élménnyel gazdagodunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.