Hiába, Robert Downey, Jr-nak kellett az pár év a drogok fogságában. Anélkül lehet az a sors várt volna vár, mint James Van Der Beek-re (agyő, Dawson!) és ma már fogalmunk sem lenne róla. Szerencsére (?) nem így történt és Robert amihez az utóbbi években nyúlt, arannyá változott. Mint egy népmesében.
Ja, csak azokban nincs szó intravénás drogokról.
Mindegy, a lényegen nem változtat: Downwey Jr. telitalálat volt Sherlock Holmes szerepére. Remek alakítást láthatunk tőle és a Dr. Watsont megformáló Jude Law-tól is a filmben.

Aki olvasott valaha Sherlock Holmes novellát Sir Arthur Conan Doyle tollából az nyilván enyhe fenntartásokkal közelített a felturbózott, modern felfogásban íródott változathoz. Ami nem is csoda, hisz évtizedekig lassú folyású, tévéfilm jellegű alkotások születtek a mesterdetektívről, elsősorban olyan karakterszínészekkel, mint Jeremy Brett. A Doyle által megteremtett Holmes figura úgy élt emlékeinkben, mint egy szikár, hosszú ujjú angol fickó, aki felöltőjében a helyszínre sétál és némi vizsgálódás után hűvösen közli Watson-nal a megoldást. Na ezt elfelejthetjük. Joel Silver és a Simon Kinberg vezette forgatókönyvírócsapat (Lionel Wigram képregényén felizgulva) újraértelmezte Sherlockot, miközben az összes fő tulajdonságát meghagyta. Van itt kemény morfinozás, állatkísérletek, álruhába öltözés, az összes részlet pontos megfigyelése, hegedű és az elmaradhatatlan pipa is.
Pontosan úgy, ahogy Doyle leírta.

Mégis, az egész kap egy olyan friss, energiával teli lendületet (pl.: Holmes verekedni jár az alagsorba!), mint mikor egy robbanómotor beugrik – bármit is jelentsen ez. A film tempója jól el van találva, erős felütéssel kezdődik (rögtön egy akcióval, ami nem lehet véletlen, ha Joel Silver is a közelben van), melyet a feszültség megfelelő adagolása követ. Az üresjáratokat remek párbeszédek töltik ki, melyek emellett megidézik a klasszikus Holmest is, hisz ilyenkor folyik az ún. nyomozás. Csak azoknak lehet némi problémája, akik már a 10. percre betolják az összes üdítőjüket, mert a film több mint két órás és talán ugyanúgy elfárad a vége felé, mint a teletöltött hólyagok. Szerencsére mind Jude Law, mind RD Jr. „lubickol” a szerepében és mindig tovább tudja lökni a cselekményt. Mellettük kissé halványabb a mindig szép Rachel McAdams,
- Hogyne, hisz olyan fehér a bőre, mint a porcelán.
- Na maga fogja be!
illetve Marc Strong-gal akadtak kisebb gondok a szupergonosz megformálásában. Ugyanis nem jön át a sötét főellenség karakter, inkább az átlagos, a-végén-úgyis-lenyomják-mit-ugrál ellenfelet hozza, de szerencsére ez nem annyira zavaró. Az már sokkal jobban, hogy néha furcsa vámpírfoga van, néha pedig elfelejti ezt feltenni.

A film másik óriási erénye, hogy a holmes-i „mitológia” összes fontosabb szereplője megjelenik Lestrade felügyelőn át Moriarty Professzorig, sőt, még Mycroft, Sherlock testvére is szóba kerül. A karakterek jellemrajza borzasztóan erős, mindenki fel van építve kőkeményen (talán Irene Adler gyengébb kissé, de ez csak erősödhet az eredetileg is trilógiára tervezett film további részeiben). A díszlet és a látványvilág kidolgozása nem hagy kivetnivalót maga után, a korabeli London és lakossága olyan korhű, hogy néha szinte érezzük az eső áztatta sikátorok bűzét az orrunkban.
- Az csak a melletted ülő dagadék lesz.
- Most már tényleg kifele!

Nem ejtettünk még szót Guy Ritchie-ről, akinek talán ez volt az utolsó dobása, hogy a pénz és elismertség körében maradjon. Úgy tűnik sikerült neki, hisz a filmet biztos kézzel viszi végig, természetesen bedob néhány rá jellemző flashforwardot és lassítást, de ez csak azokat zavarja, akik már azt a szót sem értik, hogy „flash”.

Persze akad negatívum is azért. Mi más, mint a szinkron. Többé-kevésbé sikerült az eredetiben még szellemesebb párbeszédeket jól lefordítani. Azonban a szereplők és szikronhangjaik megválasztása ismét kritikán aluli. Fekete Ernő és Stohl András hangja majdnem elbarmolja az összes élvezeti érteket (nem beszélve Mark Strong karakteres hangjának teljes elveszítéséről) - ki lehet a szinkronrendező, valami süket?

A lényeget a végére hagytam. Jó film ez. Érdekes, izgalmas, kicsit klasszikus, nagyon mai. Ennyi.
Jöhet a második rész is.
Akár.

Ajánlott Irodalom:
Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája (mi más?)

Értékelés: 7,5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.