Ha valakinek, hát Garry Marshall-nak (Micsoda nő, Oltári nő, Krumplirózsa) illene tudnia, egy film attól nem lesz romantikus, hogy telepakoljuk sztárokkal. Persze attól sem, ha előtérbe helyezzük a folyton idegesítő Ashton Kutchert, mint virágbolti eladót. Aki még csak nem is meleg. Úgy néz ki a zsúrfiú ért rá a legjobban. A pótanyukája, egyben asszonykája, Demi Moore sem tudta hazaparancsolni. Mi meg isszuk a levét, mert ebbe a gyerekbe egyszerűen képtelenség némi tehetséget verni.

Persze benéznek mások is, például a Grace klinika című picsogó borzalomból, mindjárt ketten (Patrick Dempsey, Eric Dane), de itt vannak napjaink feltörekvő csillagai Taylor Swift, Emma Roberts, Taylor Lautner. Emma nagynénje, Julia Roberts hat percre tűnik fel, Bradley Cooperrel együtt, Jamie Foxx Jessica Biel-lel kacérkodik és van egy legendánk, Shirley MacLaine. És ez csak egy kis ízelítő a díszes névsorból. Már csak egy jó forgatókönyv kellett volna. Vagy valami, ami ahhoz hasonlít. A Valentin nap ugyanis nem más, mint az Igazából szerelem sokadik variációja, ami meg sem közelíti az eredetit. Sőt a lába nyomát sem szagolhatja.

Itt is több történetet látunk, amelyek egy része a végén összeér, a másik része meg csak úgy van. Nagy szakítások, kisebb összeveszések, és életre szóló szerelmek bontakoznak ki egyetlen nap alatt, melynek neve Valentin. Ezért is mutatnak orrba-szájba szíveket, rózsákat, kisebb-nagyobb gusztustalan plüssállatokat, giccses ketyeréket, kütyüket. Mintha ezzel pótolni lehetne azt, hogy ez az egész cécó még véletlenül sem áll össze filmmé.

Ezek a sztorik laposak, unalmasak, érdektelenek és szétfolynak. Ráadásul annyira ráérősen tekerednek, hogy a végére már mindenkit esz a penész a minél gyorsabb befejezésért. Garry Marshall minden egyes sztárban plusz egy milliót lát, ezért helyet csinál nekik. Ezzel azonban olyan méretűre duzzasztja a játékidőt, ami romantikus vígjátékok esetében már ártalmas lehet az egészségre, és erősen az elviselhetőség határát súrolja (125 perc). Az sem biztos, hogy erről a napról, és a körülötte forgó mizériáról egyáltalán érdemes volt filmet forgatni, hiszen ostoba közhelyek és általános igazságok puffogtatásán kívül nem sok mindenre jutunk. Vezérelvünk most is: szeressük egymást gyerekek – ahogy a nóta mondja. Még ha csak egy napra is. Gyötrelem.

Ha már a történetek kiszámíthatóak legalább a humor szolgálhatna mentsvárként. Azonban itt is csak az olcsóság dominál. Jennifer Garner például egy bunkósbottal ver szét egy rózsaszín tollpihével beborított papírkarton szívet. Anne Hathaway pedig titokban telefonszexszel foglalatoskodik, és ruszki dominaként szórakoztatja az erre vágyó kissé aberrált férfihadat. Na ezeken kéne röhögnünk, viszont inkább csak pupillázunk a döbbenettől, hogy mindössze ennyire futja. A kötelezőket viszont könnyedén letudjuk, van egy pár kutyánk, jó néhány gyerek, és persze kamaszok, akiknek bizsereg a nunijuk és ágaskodik a szerszámuk. Körülbelül ennyi. A finálé szokás szerint elképesztően nyálas mélységekbe zuhan. A temetői össznépi ölelkezés pedig minden kínon túltesz. Maximum a hetvenhárom éves Hector Elizondo furcsa, imbolygó járásán és üveges tekintetén vigyorgunk kicsit. Az öreg valószínűleg néhányszor meghúzta a boros flaskát a felvételek előtt.

Garry Marshall Valentin napi meglepetéséből soha nem derül ki, mi is az a szerelem. Valószínűleg nem is ez volt a cél. Az teljesült a kasszáknál, hiszen Amerikában három nap alatt több mint 50 milliót sikerült összehoznia. Ezt várták. Aki pedig esetleg arra is kíváncsi, hogy milyen lehet az az érzés, amit szerelemnek hívnak, olvassa el Bereményi Géza dalszövegét (A szerelemről), vagy nézze meg a Továbbállók című filmet Sam Mendestől. Talán nyugodtabban fog aludni.

Értékelés: 3/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.