Tisztázzuk az elején, hogy az Egyszerűen bonyolult nem karácsonyi film. Hála a jó égnek. Semmi köze az ünnephez, hacsak az nem, hogy néhányszor elővesznek egy-két kaját a hűtőből, vagy megsütnek egy kis csokis croissan-t, sült csirkét, esetleg szilvás pitét. Merthogy zabálni mindig kell. Nálunk másról sem szól a szeretet ünnepeként aposztrofált karácsonyi mizéria. Jaa meg egy-két hülyéről, aki még a szűkös megélhetése tetejébe is hitelbe vesz LCD tévét, vagy mosógépet. Na ez Magyarország. Gyönyörű.

Nancy Meyers háromévenként odatesz egy szirupkölteményt a karácsonyfa alá. Legutóbb a különösen negédes és égvilágon semmiről sem szóló, locsogós, fecsegős Holiday című románccal „kedveskedett” nekünk. Legszívesebben becseréltük volna valamilyen más portékára a filmes piacon, vagy nemes egyszerűséggel kidobtuk volna a kópiákat a hóra. Cameron Diaz ellenére is. Vagy talán éppen azért. Meyers most az idősebb korosztállyal próbálkozik. Persze ez sem újdonság nála. A Minden végzet nehéz című mozijában Diane Keaton-nal és Jack Nicholson-na már majdnem ugyanezt eljátszatta, amit ezúttal Meryl Streep és Alec Baldwin csinál végig. Steve Martin pedig nevető harmadikként készségesen bezavar kettőjük zavaros életébe. Nem láttunk már ilyet egy párszor?

Jane (Meryl Streep) és Jake (Alec Baldwin) hosszú házasság után váltak el. Ennek már tíz éve, Jane közben felnevelte három gyermeküket, és egy jól menő pékséget vezet Santa Barbarában. A volt férjével tulajdonképpen baráti viszonya, olyannyira, hogy a fiuk diplomaosztója előtti éjszakán - az alkohol mámorában - ismét egymásra találnak. Jake azonban újra megnősült és fiatal asszonykája epekedve várja haza. Csakhogy Jake rákap a régi-új ízre, és nem nagyon akaródzik neki visszatérni otthonába. Jane sem képes nemet mondani Jake-nek, így tulajdonképpen szeretője lesz az ex-férjének. Fura. Ebbe a helyzetbe csöppen bele Adam (Steve Martin) az építész, aki most próbál kigyógyulni a válása által okozott sebekből. Megtetszik neki Jane, de nem is sejti, hogy ezzel mit vesz a nyakába.

Meyers-t joggal nevezhetjük szirupkirálynőnek. Úgy rakja össze aktuális habos turmixát, hogy közben egyetlen arcizma sem rándul. Megint a szerelem, megint a párkapcsolatok kifogyhatatlan mézes bödönében kóválygunk. Idősebb kiadásban ugyan, klimax előtt álló, vagy éppen már azon átesett hölggyel és kapuzárási pániktól szenvedő urakkal. Persze kiegészítő gyanánt bedob egy-két fiatalabb csirkét, talán maga sem tudja miért. Lehet, hogy a kamaszok miatt. Ők se hagyják már el a termet az első mama-papa szex után. A sztori a címmel szöges ellentétben abszolút nem bonyolult, inkább habkönnyű és már egyszer-kétszer ellőtt patron.

Egy szerelmi háromszög ez kérem szépen semmi más. Nincsenek viszont igazi konfliktusok, nincsenek nagy drámák, nincsenek hatalmas összeveszések. Minden olyan sima, mint az aludttej. Meyers története jókora panelekből építkezik, amiket nem is igazán akar takargatni. Az egykori férj és feleség titokban újra egymásba bolondulnak, korábbi hibáikat elemezgetve rájönnek, hogy miért nem voltak boldogok régen és mitől lehetnének azok most. Persze ott van a képben az új lovag és az új feleség. Ennyi az egész. Meg persze rengeteg duma, amit Meyers rutinosan prezentál. Ugye ismerősen csengenek József Attila sorai? „Fecseg a felszín, hallgat a mély”. Hatalmas közhelyek durrognak (mint a pezsgősüvegek szilveszter éjszakáján) és ezerszer hallott bölcseletek kapnak újdonsült csomagolást.

Nancy Meyers ízig-vérig nő. És mint ilyen érzelmes. Ez nem is lenne baj. Sőt. Mi férfiak sem sokban különbözünk. Csak gyarlón elfordulunk, szégyelljük, tagadjuk. Meyers azonban gyakran átesik a ló túlsó oldalára. Romantikája érzelgős, ömlengős, magamutogató és a giccs határát könnyedén átugró. Kár, mert vannak finomabb, emberibb pillanatok, amiket sikerül lenyomni ezekkel a túlcukrozott mázos magánszámokkal. A komikum, a poénok többnyire helyén vannak. És ez már nagy szó ahhoz képest, amit a rendezőnő legutóbb (Holiday) művelt. Persze sok humorforrást megmutat az előzetesben, és azt sem gondolom, hogy Meryl Streep figurája egyetlen füves cigaretta egyetlen slukkjától ilyen ordenáré módon bekészülne, de legalább képesek vagyunk mosolyogni. Alec Baldwin sztriptíze pedig ebből a szempontból külön pontot érdemel. Meyers érdekes módon pont a finálénál tartózkodóbb, szenvtelenebb, amit egyáltalán nem bánunk. Legalább nem kell patakokban folyó könnyzáporban úszkálva keresnünk a kijáratot.

A rendezőnő most is a színészi játékokban bízik leginkább. Nem teszi rosszul. Meryl Streep hatvanévesen sokkal jobban és elviselhetőbben néz ki, mint Alec Baldwin ötvenévesen. Streep remek komika, amit idén már máskor (Julia és Julie) is bizonyított. Szinte felrobban a vászon a benne lévő energiától. Baldwin is nagyszerűen felnő hozzá, egészen kiválóan elmókázgatnak együtt. A színész pocakja viszont kissé lohasztó esztétikai élmény, a kelleténél többször megbámuljuk, sőt egyszer még a seggét is premier plánba kapjuk. Azért ez nem annyira vicces. Steve Marin meghúzódik a háttérben szerencsére. Nem is baj, szokásos idétlenségeit legalább kordában tartja. John Krasinski szórakoztató, Lake Bell pedig szexi. Nem csoda, hogy az operatőr többször is szemérmetlenül a melleit pásztázza.

Nancy Meyers filmje nem lehengerlő, de nem is fogyaszthatatlan. Bár a Golden Globe-jelölések a forgatókönyv és a film tekintetében túlzónak tűnnek. Az Egyszerűen bonyolult arra megfelel, hogy végre kitörjünk a karácsonyi unalomból, letargiából, egykedvűségből, a nagy zabálások okozta sokkból és felengedjünk végre egy cseppnyit. Meryl Streep ás Alec Baldwin párosa ráadásul helyenként kimondottan jóízű röhögésre ingerel. Ettől ennyi elég. Az ünnepek közepén.

Értékelés: 6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.