Tudunk mi magyarok romantikus vígjátékot csinálni? A válasz rém egyszerű: nem. Próbálkozunk, erőlködünk, küszködünk becsülettel, de a végeredmény ennek ellenére a szánalmas és a siralmas tartományok között ingázik. Valahol félúton. Egyetlen üdítő kivételre találtunk az elmúlt években. Goda Krisztina a Csak szex és más semmivel ugyan egy általa jól ismert és kissé belterjes (színházi) közegben mozgott, de legalább élvezhető és néhol kimondottan szórakoztató produktumot tett le az asztalra.

Mit csinálnak eközben a többiek? Sas Tamás és társai. Nos leginkább szenvednek, kényszeredetten lopnak, és persze meglovagolják a Valentin napi gusztustalankodást. Egy távoli, eltérő felfogású, kultúrájú és atmoszférájú (amerikai) világot próbának eladni magyar valóság címen. Gyömöszölik, tuszkolják, de nem megy. Ugyan kérem. A forgatókönyv legtöbbször csak ócska másolat, egy-két helyszínnel (olykor egy-egy kastély is befigyel, tudjuk, mint a hétköznapokban), a természetes, mindennapi beszéd megerőszakolt, füleket sértő, kilúgozott változatával. A színészek gyengék, majd elcsöppennek a felhalmozott több liter nyáltól, a romantika kisiskolás, a komikum gagyi (mondjuk Litkai), a történet pedig a legjobb szándékkal is slampos. Ennyit tudunk, ennyit tudtunk. Azonban a filmesek így is hálásak lehetnek a közönségnek. Még a szart is zabálják. Ki vannak éheztetve.

Orosz Dénestől azért lényegesen mást vártunk. Talán mert régóta az úgynevezett hazai filmes szakma (kéretik komolynak maradni, tudom, hogy nehéz) környékén sündörög. Rendezett kisfilmet (Melletted), ami egész jó visszhangot kapott. Emellett Magyarország legkedveltebb mozimagazinjának (VOX) munkatársa volt, és elvégezte a Színház –és Filmművészeti Egyetem forgatókönyvírói szakát. Ez azonban nem minden esetben jó ómen. Sőt legtöbbször nem az. A Poligamy főhőse András (Csányi Sándor) öt éve él tartós kapcsolatban barátnőjével, Lillával (Tompos Kátya). A férfi forgatókönyvíró, a lány egyetemi tanársegéd. Most költöznek közös lakásba, úgyhogy a látszat idilli, a mélyben viszont valami nem klappol. Lilla gyereket akar, András hezitál. A csaj kisvártatva az áldott állapot hírét közli szerencsétlen lúzerünkkel, a kétségbeesésében álmatlanul forgolódik az éjszaka közepén. Másnap reggel kicsit megváltozik a világ. Egy számára vadidegen lány Lillaként jár-kel fel, s alá a lakásban. És nem ő az egyetlen ilyen nő……

Orosz rútul becsap minket. Azt várjuk, mikor bukkan fel a francia származású, raccsoló, kefehajú gyerek valahol a terem közelében. Egy negyedóra, húsz perc erejéig elhiteti, hogy lehet ezt másképp csinálni, mint ahogy eddig megszoktuk. Könnyed, laza stílusban vezet be egy kissé döglődő párkapcsolat mindennapjaiba. A lány már tudja, mit akar, a fiú bizonytalankodik, kivárna, és korántsem kapkodna annyira. Ezidáig rendben is volna, így szokott ez működni férfi-nő között, néha véletlenül fordítva, de az a kisebb hányada. Orosz filmje itt még életszagú, visszafogottan jópofa, fesztelenül humoros, oldott hangulatú.

Aztán a Lillák megszaporodásával, sokasodásával a rendező-forgatókönyvíró begörcsöl. Egyszerűen elveszíti a fejét, vagy a lába alól a talajt, mert szkriptje zavarossá, tudathasadásossá válik.  Dialógusait úgyszólván lebutítja, női szereplőit ledegradálja. Maradnak: Csányi és az örökérvényű, ugyanakkor ezerszer lejátszott problémák. Vajon a macsó, meddig élheti ki magát, mielőtt megkomolyodna? Mikor jut eszébe, hogy meg kellene állapodnia? Melyik lány az igazi? És persze a hűség kérdése is előkerül a talonból. Orosz szépen végig megy a nagy dilemmákon, de annyira unalmasan válaszolgat, hogy kis híján rádől a fejem a mellettem ülő pattogatott kukoricát majszoló lány vállára.

Poénjai semmivé válnak, és már azt sem értékeljük túlságosan, amikor a hazai médiában, irtózatos mértékben elharapózó szappanopera őrületet figurázza ki. Ez a rész különben is gyenge és erőltetett. Orosz a jó kezdés után nem képes többé normális mederbe terelni filmjét. A történet szétesik, a szerző-rendező furcsa logikai hibákat vét, ami meg sem kísérel elfedni például humorral, vagy sziporkázó beszólásokkal. Inkább benyom egy csomó városképet és gyorsan mozgó felhőket pótcselekvés gyanánt. Budapest kap egy kis ingyenreklámot, de vajon ez lett volna a direktor feladata? Ezért fizettek neki a városházán?

Elviekben a műfaj ugye romantikus vígjáték. Orosz azonban bugyután moralizálgat olyan gondokról, kérdésekről, amelyek a fél óra után már tényleg senkit nem érdekelnek. Vagy azért mert sokan fejtegették már, vagy a realitástól jócskán elrugaszkodó álomszerű képzelgés okán. Romantika inkább csak nyomokban, a sablonok a helyén (barát, barátnő és a szülők persze), a motor szinte mindig lefullad. Orosz pedig képtelen beindítani azt. Csányi Sándornak nagyszerű dolga van. Rahedli jó nő veszi körül, valamelyiküket lesmárolja, valamelyiküket markolássza, valamelyiküket stíröli. Mindig elfoglalja magát, és tulajdonképpen nincs is nagyobb bajunk vele. Jóval természetesebb például, mint az SOS Szerelemben, még akkor is, ha időnként megcsapja a magyar filmszínészi hiteltelenség szele.

A barát szerepében Mészáros Béla jól teljesít. A csajok közül Tompos Kátyát akarjuk! Mindig és mindenkor! Erre az első negyedóra után eltűnik, és csak az utolsó pár percre jön vissza úgy istenigazából. Na, ez csalódás. A többiek sem viszik túlzásba. Mindenkinek jut egy kis szelet a közös tortából. Bánfalvi Eszter, Bartsch Kata, Tenki Réka és Réti Adrienn ennek ellenére helytállnak. Csakúgy, mint Péterffy Bori, azzal a kitétellel, hogy az ő Lilla szerepét nem tudjuk értelmezni.

Már jó ideje tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon nehéz mindenki számára szerethető és eredeti romantikus komédiát csinálni. Orosz Dénesnek semennyire sem sikerült. Azt sem igazán értjük miért száll el a fellegek közé egy zavaros képzeletvilágba, és miért nem bont ki egy olyan történetet, ami könnyebben kézzelfogható lenne bárki számára. Abban tényleg elférne romantika, moralizálás, humor bőven. Ezek itt csak az első húsz percben működnek. Vannak, azonban akik még így is tapsolnak majd, és vízen járnak ettől. Mondván megszületett a következő Csak szex és más semmi. Szerintem ez inkább csak egy semmi.

Értékelés: 3/10 (Csak Tompos Kátya és az első húsz perc miatt)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.