Nem vitás, hogy a Coen testvér ereiben igazi filmes vér csörgedezik. Egy kicsit lubickoltak a dicsfényben a Nem vénnek való vidék révén (immáron nem először és megjósolhatóan nem utojára), majd úgy döntöttek könnyedebb vizekre eveznek. Tettek már ilyet máskor is, bár igazán akkor voltak elemükben, amikor a fekete humor porondjára léptek (Fargo, Hollywoodi lidércnyomás), amit komolyabb tartalommal kevertek.

Talán nem túl nyers a megfogalmazás, de Coenék mindig akkor lőttek hatalmas bakot, amikor a szélesebb rétegeket próbálták nevetésre bírni (A nagy Lebowski az a kivétel, amely erősíti a szabályt). A Kegyetlen bánásmód nevezetű romantikus iszaptenger George Clooney-val és Cathrine Zeta-Jones-szal egy Gary Marshalltól, pláne egy Sas Tamástól még elviselhető lett volna. Azonban Joeltől és Ethantól olyan unalmas volt, mint Kucsera Gábor ténykedése a sztárszafarin. A Betörő az albérlőm című remake-n – Tom Hanks ide vagy oda – pedig még azok is elszuszókáltak, akik előtte Red Bullon edzették szervezetüket. Coenék viszont még hírből sem ismerik a törülközőt, úgy, hogy begyűjtöttek egy sor hollywoodi A-listás sztárt és nekivágtak az újabb bátorságpróbának. A magyar címről meg csak annyit, valószínűleg már három deci töménnyel beljebb volt az a nagyokos, aki bedobta ezt a förmedvényt. Azonnal kirúgni, hogy a lába se érje a földet.

A CIA egyik jeles munkatársát Osbourne Cox-ot (John Malkovich) kihajítják az állásából, mert iszik, mint a gödény. Cox elhatározza, hogy ír egy önéletrajzi regényt, melynek hangfelvételei egy konditeremben kötnek ki. A két ott dolgozó Chad (Brad Pitt) és Linda (Frances McDormand) azt gondolja, hogy valami rejtélyes nemzetbiztonsági ügyre bukkantak, ezért elkezdik zsarolni Cox-ot. Miután Ozzy nem adja be a derekát, elmennek az oroszokhoz hátha kötnek valami üzletet.

Erre a sztorira a Coen testvérpároson kívül mindenki azt mondaná, hogy bagatell, vagy még inkább banális. Ethan és Joel azonban filmet készített belőle. Ettől különböznek másoktól, a bolhából is képesek elefántot csinálni. A történet egy szerény, néhol érthetetlen csontváz, amire Coenék rápakolnak mindent, ami tőlük kitelik vagy ami az agyukból kipattan. Az Égető bizonyíték igazi ereje a karakterekben rejlik. Ezek a figurák kevésbé szerethetők, ellentmondásos egyéniségek, kifacsart jellemek, akiktől viszolygunk és akikkel lehetetlen azonosulni.

A volt CIA-s Ozzy egy idegbeteg pszichopata, vigaszt csak az italban talál és káromkodik, mint egy kocsis. Felesége, Kathy az évek folyamán elhidegült tőle, egy igazi fapicsa, ráadásul egy közös ismerősükkel, Harryvel kúrogat. Harry egy féreg, interneten rondábbnál rondább nőket szed fel, miközben mindenkinek hazudozik. Olyan ember, akit legszívesebben eltaposnánk. A konditeremben dolgozó Chad hülyébb, mint Győzike és Bódi Guszti együtt véve. A munkatársa pedig szépészeti beavatkozásra vágyik, mert negyven éves korára elégedetlen a külsejével. A konditerem vezetője pedig még így is szerelmes belé, mint egy állat, az okát nem értjük.

Coenék műve egy társadalmi szatírának is megfelelne, olyan emberekről, akikké nem szeretnénk válni, csak az a szomorú, hogy mégis ilyenek vagyunk, kisstílű, önző, érdekvezérelt figurák. A görbe tükör tehát kiválóan működik. Meg lettünk volna lepni, ha Ethan és Joel a nevettetés hagyományos módját választja. Vannak ugyan harsányabb momentumok, de a poénok fő jellemzője a kimódolt, igényesebb humor, amit nehezen fog tolerálni vagy elfogadni a Sas Józsihoz vagy Irigy Hónaljmirigyhez szokott publikum. Külön fel kell hívni a figyelmet Brad Pitt és John Malkovich telefonos jelenetére vagy George Clooney és Frances McDormand pincében töltött randevújára. Igazi gyöngyszemek, színtiszta szórakozás. Fejtörő csavarok nincsenek, a kapcsolódási pontok világosak. Van viszont egy remek keretjáték, amiből több olyan cselekményre fény derül, amit Coenék szándékosan nem mutattak.
Tagadhatatlan, hogy vannak hibái az Égető bizonyítéknak. Lassan indul és néha bizony döcög a szekér, de a szerzőpáros rafináltan akkor nyúl bele az eseményekbe, amikor kissé apadni látszik a feszültség. Coenék az utolsó mondatokkal is saját maguknak is bevisznek egy jobbost, szerfelett nagy öniróniáról tesznek tanúbizonyságot. Azt is elérik, amire ritkán van példa, röhögve távozunk a teremből.

George Clooney élvezi, hogy egy igazi ganét alakíthat. Talán egy kicsit túlságosan is, hiszen játéka néha ripacskodása hajlik, de ezt könnyen elnézzük neki. John Malkovich szokás szerint brillírozik, ezúttal egy pszichopata farok szerepében. Tilda Swindon minimális színészi eszközzel jeleníti meg az unatkozó fapicsát. Frances McDormand hiteles, mint majdnem mindig, Brad Pitt pedig élete egyik legjobb alakítását nyújtja, ami ténylegesen díjakért kiált.

Coenék az Égető bizonyítékkal ugyan lemaradnak a Nagy Lebowski mögött, viszont jócskán megelőzik a Betörő az albérlőmet (ez a cím is megérne egy misét). Profi szórakoztatás, remek színészvezetés és még egy kis önirónia, sőt, társadalomkritika is belefér. Ilyen az, amikor a testvérek lazítanak és könnyű ujjgyakorlatot végeznek. Tegyék ezt máskor is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.