A duplakritika jelen filmünk esetében olyan, mint egy képzeletbeli bírósági tárgyalás, ahol úgy alakult, hogy retekgyerek inkább a védelmet, míg misoka inkább a vádat képviseli, szigorúan előítéletek nélkül. Lássuk a csörtét!

Pro

Transformers - Géphang

Annak idején, mikor az első műholdas adók vétele lehetővé vált, valamilyen rejtélyes oknál fogva izgatottan örültünk ennek öcsémmel és szájtátva bámultuk a Super Channel-en futó rajzfilmeket. Nem érdekelt, hogy nem tudtunk angolul, a külvilágról megfeledkezve tapadtunk az addig soha nem látott minőségű képekre és megpróbáltuk kimondani, hogy „Transformers”. Azóta bizony sok víz lefolyt a Dunán és egyáltalán nem érdekelt az alakváltó robotok semmilyen világpusztító terve. Azonban Megan Fox-ért hajlandó voltam beülni a moziba, hogy megnézzem Michael Bay újabb látványorgiáját. Nyilvánvalóan valami baj van a faszival. Neki csak az számít, hogy minél több robbanás, lövés, gigagépek és katasztrófa legyen a filmben egy olyan sztoriba ágyazva, ahol minimum a világ sorsa a tét.

Nos, aki ilyen jellegű agyatlan, de hihetetlenül látványos harcokra izgul (és mint az első rész világsikere után kiderült, bolygónk lakosságának jó része odavan az ilyesmiért), az most sem fog unatkozni. Két és fél óra zúzást kap, megszakítva a mára szokásossá váló idétlenkedéssel és túlzásba vitt poénkodással. A film egyébként teljesen megfelel a mai néző minden igényének. Nem kell sokat gondolkodni, lehet röhögni a menetrendszerűen érkező, ügyefogyott vicceken, folyamatosan a székhez szegez a számítógépek által kreált, elsöprő akciófergeteg és az effektek mögül néha a kamerába mosolyog az aktuális hollywoodi jó nő és szépfiú párosa.

Természetesen Megan Fox-ot nem kell bemutatnom az éjjelente internetezve a monitor előtt recskázó férfilakosságnak. Bizony, kedvenc „színésznőnk” ismét hozza az érzéki, állandóan csillogó szemű és szájú dögös bombázót.
Kár, hogy játszani nem tud, de nem is várjuk el tőle. Pont elég, hogy látjuk futni, ugrani és idiótaságokat beszélni a piramisok közötti éjszakában.
Shia Leboef mostanában folyton Spielberg bátyó körül lóghat, mivel sikerül bekerülnie a mester szinte minden új produkciójába. Nem hiányozhat természetesen a Transformers második részéből sem, ahol hozza a már jól megismert, egyszerű életre vágyó, normális srácot. Normális. Ez a kulcsszó. Az utóbbi években a normális srácok uralják a korábbi izomagyak vagy ravasz félbűnözők helyett a vásznat. Lehet, hogy ez bejön korunk nőjének, de szerintem ez a karakter olyan unalmas, hogy mellette egy pohár aludttej is megpróbálna öngyilkosságot elkövetni.

Ejtsünk néhány szót a történetről is, melyben ezúttal egyfajta robot Palpatine-ként feltűnik egy ős-Álca. Hmm. Ezt nyilván eddig sehol nem láttuk még. Ennél már csak a neve kreatívabb: a Bukott. Komolyan mondom, mi folyik itt? Csak remélni merem, hogy a harmadik részben nem jön elő egy még ősibb, még gonoszabb MesterGép (esetleg gépmester), aki eddig a háttérből figyelt, mivel még ki sem találták. Természetesen a történet ismét a jók győzelmével és a rosszak „még nincs vége” felkiáltásával zárul. Emberek, még egyszer fizetnetek kell majd, hogy lássátok az „eposz” végét.

Igen, eposz. Kétség ne férjen hozzá, hogy Michael Bay valami ilyesmit próbál megvalósítani ezzel a három filmmel. Egy dolgot felejtett el a Transformers második része kapcsán. 150 perc? Te jó ég! Hosszabb, mint egy tehervonat. Előbb-utóbb elfárad a szemünk a robbantások és számítógépes grafikák látványkavalkádjában és már csak a finálét várjuk, amit itt sikerült megölni azzal, hogy túl sok volt a felvezetés. Így a végső küzdelem meglehetősen összecsapottnak és felemásnak tűnik a hosszú előzmények után.

Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi tetszett ebben a filmben. Nosztalgia a rég elfelejtett gyermekkori élmények után (kíváncsi leszek, hogy a másik klasszikus rajzfilmet, a G.I. Joe-t hogyan sikerült filmvászonra adaptálni)? A megjelenő monumentalitás és a hozzá kapcsolódó párharc a jó és a rossz örök küzdelméről? A John Turturro által (vajon mennyit kaphatott ezért a szerepért?) remekül megjelenített karakter?
Fenét.
Megan Fox és gyönyörű teste.
Ennyi.

Ajánlott Irodalom:
Asimov: Én, a robot

Értékelés: 6/10
retekgyerek

Kontra

Transformers: A bukottak bosszúja: Roncsderbi a telepen

Michael Bay tényleg addig üti a vasat, amíg meleg. A digitális fémszerkezetek pedig parancsszóra újra hadrendbe állnak, vágják, darabolják egymást és hullanak, mint a legyek. Nagy ketrecharcokat rendeznek, sokszor meg sem tudjuk különböztetni őket, csak roncsok és alkatrészek röpködnek a levegőben. A gomolygó porfelhőkben az emberek törpeként poroszkálnak ész nélkül, miközben nem hagy nyugodni a gondolat: mi szükség itt rájuk, hiszen a robotoknak mondott szerkentyűk el vannak nélkülük is.

Két év telt el a sorsdöntő ütközet óta, amikor az Autobotok lealázták ellenségeiket, az Álcákat. Sam Witwicky (Shia Leboef) már egyetemre készül és még mindig kegyetlenül szerelmes a vadóc, de csodaszép Michelába (Megan Fox). Az Álcák azonban bosszúra készülnek, és újabb harcra kényszerítik az emberekkel együttműködő Autobotokat, és persze Samet, aki most sem maradhat tétlen, hiszen A Föld és fővezér pajtása Optimus hatalmas veszélybe kerül.

Gyerekkorunkban sokat robotoztunk. Kézzel mozgattuk a játékokat és agresszivitásunkat kiélve rúgtuk széjjel az egyikkel a másik fejét, vagy egyszerűen csak megsemmisítettük őket. Bay és Steven Spielberg a modern technika segítségével roncsderbikben élik ki kölyökkori szenvedélyeiket. Valószínűleg szájukat nyalogatva, nyálukat csorgatva, éjt nappallá téve ültek a gépek előtt, és ellenőrizték a vizualitásért felelős szakembereket, hogy minél gigantikusabba, fergetegesebbé varázsolják a képeket. Nos, megcsinálták, merthogy a látvány valóban helyén van. De semmi több, mondhatnák egyetlen szóval, hogy ennyi.

Bay szereptévesztésben szenved. Azt gondolja, hogy filmtörténeti eposzt készít. Nem ártott volna képzelgései közepette lekeverni neki egy tockost. Főként akkor, amikor két és fél órára duzzasztja a játékidőt. De minek, hiszen az egész cirkusz a csihi-puhiról, az apokalipszis megakadályozásáról szól, egyéb funkciója nincs. Ezt pedig rövidebb idő alatt is elintézhetnék. Stan Winston Alien kreatúrái mélyen bevésődtek a fejekbe. Az Álcák is kísérteties hasonlóságot mutatnak a Winston által teremtett lényekkel. A terminátorok két hete vízben úsztak, megteszik ezt most a robotok is. A blockbusterek öldöklő versenyfutásában már nincs új a nap alatt, nem tudják mivel überelni egymást, kifogy a szufla, kiszikkad az agy. A történet nagy luftballon, az írók rögtön az elején összemossák az emberek és a robotok történelmét. Úristen mi ez? Vajon nem túlzás egy kicsit? Aztán csiholnak egy kisebb konfliktust a két szerelmes között, nehogy már szeplőtelen legyen a kapcsolat, és persze Megan Fox is durcázhat egyet, amivel még szexisebbé válik.

Michael Bay a külcsíntől való elégedettségében apróságokról megfeledkezik. Például hogyan maradhat John Torturro életben egy piramison, amely úgy omlik össze, mint egy kártyavár. Aztán ha már Fox kisasszonyra fehér gatyát adnak, akkor a nagy párbajban legalább piszkolják már össze egy kicsit azt a nadrágot, ne maradjon makulátlanul tiszta. A rendező tiszteli a hagyományokat, folyamatosan lassít, ezáltal erősíti a pátoszt és a hősiességet. Szörnyű, már percenkét lessük a kijáratot. Az embereket kihagyják a partiból, a katonák csőre töltött karabélyokkal várják a gigantikus robotokat. Nevetséges. Erre jön még néhány gyalázatosan elcsépelt fordulat. Ezt a mester és tanítványa dolgot hányszor akarják még elsütni?

Drukkolunk, hogy Shia Leboef kinyúljon a végén. Nincs ilyen szerencsénk. Ez az ábrándos tekintetű titán még a trilógia befejező részében is semmibe révedő szemekkel futkorászik majd az Álcák elől. Megan Fox viszont elképesztően szép. Izgalmasabb lett volna, ha hancúrozik egyet a robotokkal, ahelyett, hogy folyton Shia barátunkat nyalja és kényezteti. John Torturronak még hajlandóak voltak néhány vicces mondatot írni, ha már megint belement ebbe a kavalkádba.

Elképzelésünk sincs mit fognak még elhinteni a harmadik részben, amit eddig még nem lőttek el. Eleget mutattak így is, nem bántuk volna ha a végén az összes robot elpusztul, és bekövetkezik az armageddon. A Transformers 3 ugyanis most már biztosan emberszabású droidoknak készül, akiknél zseblámpával keressük majd a leltári számot.

Értékelés: 2/10

misóka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.