A magyar népmesék kedvenc fordulata, amikor a legkisebb fiú elindul szerencsét próbálni és különböző akadályokat legyűrve végül elnyeri a királylány kezét. Erre rímel Danny Boyle filmje, amely Mumbaiban (korábbi Bombay), tehát indiai környezetben játszódik. A körítés pedig a világ egyik legnépszerűbb kvízműsora, amely mindenhol zajos sikert aratott, valósággal zabálta a nép. Még itthon sem tudták padlóra küldeni, több évig futott, igaz mára már kinyírták a nézettségre hivatkozva. Szegény Vágó István azóta sem találja a helyét, elvették a legfontosabb kenyerét. A játék magyarországi történetében is volt már a Gettó milliomosban elhintett hasonló eset. Emlékezzünk a békéscsabai postás legényre, aki ugyan nem vitte el a főnyereményt, de 20 milliót simán kisajtolt a műsor készítőiből. Rossz helyre született, neki csak a Fókusz ötperces, felületes kis riportja jutott.

Danny Boyle megjárta már a mennyet és a poklot egyaránt. A Trainspotting és a Sekély sírhant egyöntetűen kultstátusznak örvendenek, persze nem érdemtelenül. Aztán lecserélte az addig jó ómennek számító Ewan McGregort, az akkor még kölyökképű csíra állapotában leledző Leonardo DiCapriora. A part Hollywoodban készült viszonylag magas költségvetéssel, mégis súlyos csapást mért Boyle szépen ívelő karrierjére. Legutóbb a Napfény vérzett el csendesen, az ígéretes előzetes ellenére. A direktor hajlamos arra, hogy megossza a közönséget, például az előbb említett esetekben. Nos, ezúttal beletenyerelt a tutiba, hiszen a Gettó milliomost minden kisebb kukacoskodás ellenére is szeretni fogja a közönség, nemre, korra tekintet nélkül, hiszen értékes műről van szó.

Jamal az indiai Legyen Ön is milliomos stúdiójában az utolsó 20 millió rúpiás kérdésre vár, amikor megszólal a műsor végét jelző gonghang. Az adás után elviszik, mert a műsor mindenható ura csalással vádolja, aminek oka, hogy féltékeny a 18 éves tanulatlan teahordó gyerekre. A rendőrök vallatása során feltárul Jamal nyomornegyedben töltött gyerekkora, és megtudjuk azt is, hogy Jamal milyen események hatására emlékezett a válaszokra. Persze kibontakozik egy éveket átölelő csodás szerelmi szál is.

Boyle három szálon égeti a gyertyát. A rendőrségi kihallgatás közben a játékból is csepegtet, és egyúttal aprólékos részletességgel mutatja meg a nyomornegyedben, majd a koldusmaffia fogságában töltött gyermekéveket. Benne van a hiba lehetősége, hiszen a többirányú történetvezetés esetén az egyik könnyedén kiolthatja a másikat, ám a direktor jó érzékkel egyensúlyban tartja a különböző vonalakat. A gettó persze azért így is kissé hangsúlyosabb, ennek felvázolása pedig analóg azzal amit Fernando Meirelles Isten városa című remekművében láthattunk.

A két testvér jellembeli ellentéte már a nyomorban szembeszökővé válik. Az idősebb fivér, Samir pénzsóvársága, hatalomvágya előrevetíti, hogy az alvilág különösebb nehézségek nélkül beszippantja őt. Jamal ezzel szemben naiv, jólelkű, bár a csínytevésekben így is tevékeny részt vállal. Azzal, hogy hozzájuk csapódik Latika az árva kislány, még inkább élesedik a konfliktus. Samir ugyanis láthatóan féltékeny a Jamal és Latika között szövődő románcra. A szerelmi szál eleinte olyan tiszta, mint a hó, majd az évek során kicsit beszennyeződik, de elég egy parányi szikra, hogy újra lángra kapjon. Tulajdonképpen egy modern Romeo és Júlia sztori ellenkező előjelű végkicsengéssel. Ábrándos ugyan, de szívmelengető.

A nyomor és a szegénység ábrázolása hatásos, azonban korántsem direkt. Boyle mindössze annyi vért, erőszakot alkalmaz, amennyi mindenképpen szükséges, néha megelégszik azzal, hogy csak utal erre. Annak ellenére, hogy a történet bővelkedik feszült és izgalmas helyzetekben, a direktor egy-egy jól eltalált poénnal vagy humoros szituációval pompásan oldja ezeket. Az autogram-kérő jelenet és a Taj Mahalnál véghezvitt kamu idegenvezetés olyan csúcspontok, amelyek még a film után is harsány röhögésre sarkallnak.

Boyle ellenállhatatlanul pozitív főhőst farag Jamalból, aki tisztában van korlátaival, de minden konfrontációból győztesen kerül ki, miközben a gyermekkori szerelméért még a legnagyobb áldozatokra is képes. A játékban pedig attól lesz szimpatikus, hogy felvállalja, hogy olykor a szerencséje nagyobb, mint a valós tudása. Lehetne kekeckednünk, hogy a kvíz utolsó kérdése kiszámítható, vagy felötölhet bennünk az is, hogy vajon ennek megválaszolása csak nálunk számít alapkövetelménynek? A végén látható táncikálás is szaporíthatná a ráncaikat, de tegyük ezeket zárójelbe, hiszen ettől függetlenül a direktor meglehetősen fényes és optimista reménysugarat csempész borús hétköznapjainkba, amivel jó együttérezni.

Az indiai származású színészek tehetségesek. Dev Patelt, Jamal 18 éves alakítóját a Brit Filmakadémia is nominálta a legjobb színészek közé, amit az amerikaiak elfelejtettek megtenni. Ugyanígy kapott jelölést a britektől a női mellékszereplő kategóriában az elbűvölően szép Freida Pinto. A Gettó milliomos kölyök sztárjai pedig fölöttébb természetesek a vásznon.

Danny Boyle - David Fincherhez hasonlóan - egészen mást csinált, mint amit eddig tőle megszokhattunk. Amíg Fincher az elnyújtott, mesterségesen merengő monumentalitást választotta, amelyről bűzlött az Oscar iránti epekedés, addig Boyle egy földhöz ragadtabb, valósághoz közelebb álló, emberi léptékű történettel jelentkezett. Nagy lesz a versenyfutás a leghíresebb aranyszoborért. Nem mintha számítana, de ezúttal is a szerényebb és szeretetteljesebb filmre tesszük a voksunkat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.