Sam Mendes az amerikai kertvárosi látszatharmónia nagy leleplezője újabb látleletet ad az általa már egyszer alaposan kivesézett élethelyzetből. Talán egy második aranyszobor gondolata robogott át az agyán, de ezúttal két szék között a padlóra esett. A Hollywoodba teleportált filmes zsurnaliszták még értékelték a bőrnyúzást, ám az Oscar zsűri már finnyásabbnak bizonyult és a főbb kategóriák közül mindössze legjobb mellékszereplőként, Michael Shannont honorálták egy jelöléssel.

A főszereplők kiválasztása okos marketing húzás, egy csapásra megoldotta a mozi reklámkampányát, ezen nem kellett sokat törni a fejeket. Leonardo Di Caprio és Kate Winslet újra együtt, tíz évvel azután, hogy leforgatták minden idők legsikeresebb filmjét, a Titanicot. A hajó elsüllyedt, színészeink kicsit ráncosodtak, kicsit érettebbek lettek, és Leo is kitanulta időközben a színjátszás csínját-bínját. Itt volt hát az ideje az újabb összeröffenésnek. Richard Yates regénye a maga idejében, az 50-es, 60-as évek derekán (A mozi is ekkor játszódik) talán formabontó volt, de a válási statisztikákat böngészve, és a Lila Akác köz mindennapjait figyelembe véve ma már korántsem az. Sam Mendes dolgozata ettől függetlenül nem rossz, csak olyan mintha az Amerikai szépséget elegyítenénk a Született feleségekkel. Vegyes koktél, ami nem ihatatlan ugyan, de nem is lenyűgöző.


April (Kate Winslet) és Frank (Leonardo Di Caprio) egy házibuli alakalmával ismerkednek meg, és rögvest szikrázik a levegő körülöttük. Hamarosan összeházasodnak és egy csendes kertvárosi környékre, a Revolutionary Road-ra költöznek. April szül két gyereket, akiket otthon nevelget, míg Frank droidként dolgozik, hogy eltartsa őket. Azonban a nő egy napon megunja az állandó monotonitást, a szürke, unalmas hétköznapokat, és azt javasolja férjének, költözzenek Párizsba, ahová még kapcsolatuk hajnalán vágytak elmenni. Frank eleinte támogatja az ötletet, majd egy kecsegtető előléptetés miatt visszatáncol.

Sam Mendes aprólékosan és autentikusan vázolja fel a kívülről boldognak és idillinek tűnő, belülről azonban rothadó házasságot. A közeg, a helyszín viszont könnyedén felcserélhető, és a kor sem mérvadó. Ha felszállunk reggel, vagy este egy villamosra, esetleg buszra, netalántán körülnézünk bármelyik nagyvárosunk utcai forgatagában, ugyanezt láthatjuk pepitában. Tisztes családapák és családanyák elnyűtt, fáradt, kedvetlen arccal mennek dolgozni. A munkájuk végeztével igyekeznek haza, ahol megeszik a vacsorát, játszanak a gyerekkel, és bámulják a tévét. Néhol félrelépések, kusza hazugságok árnyalják a fásult, elgyötört hétköznapokat, mint itt is.

A direktor nem turkál az előzményekben, ezekre kevésbé fókuszál, pedig lenne mit megmagyarázni. April például, megjegyzi Franknek még a kezdetekben, hogy ő a legérdekesebb ember, akivel valaha találkozott. Felhúzzuk a szemöldökünket, hiszen az, hogy miből gondolja ezt, fekete folt marad előttünk. Azt sem igazán értjük, hogy miért gondolja ez a pár olyan különlegesnek magát. A férfi már a kapcsolat elején szórja a hangzatos általánosságokat, később gyáva lesz mindenféle változáshoz, bizonytalan saját magában, és könnyedén beletörődik elfuserált, félresiklott életébe. Szexuális téren egyperces játékossá lép vissza, és ebben az előjáték sincs benne. Sovány vigasz, hogy a szomszéd sem bírja hatvan másodpercnél tovább. Hiányzik a tűz, a szenvedély, a lángolás. Nem csoda, hogy az asszony menekülni akar ebből a kilátástalan nihilből. Párizs egy esély az újrakezdésre, ami talán megmenthetné ezt a házasságot.

Mendes kerüli a spontanaitást, egy előre meghatározott mezsgyén halad, amitől semmi nem tántoríthatja el. Nincsenek váratlan, megdöbbentő szituációk, a történések nem vesznek száznyolcvan fokos fordulatot. Egyenes út göröngyök nélkül. Kiszámítható, hogy a férfi megcsalja a nőt, és az asszony is megteszi ezt vica versa. A tragédia illata is végig benne van a levegőben, annyira borús és depressziós a hangulat. A szomszédok olyanok, mint a Lila Akác közben. Elfojtott vágyak, soha be nem csukódó kiskapuk, töménytelen hazugságáradat és álszent kétszínűség jellemzi ezeket az embereket. Jelzésértékű, hogy az őrület jeleit magában hordozó, kissé pszichopata matematika professzor világosabban értékeli az eseményeket, mint főhőseink.

A rendező értelmezésében ez a házasság sohasem működött. A szerelmet az évek során kiölték a rideg hétköznapok. A pár fokozatosan elhidegült egymástól, és már az is megkérdőjeleződik bennük, hogy valaha vonzódtak –e a másikhoz. Mendes filmjéből hiányzik a természetesség, a gúny és az irónia. Sokszor túlontúl önsajnálkozó, néhol erőltetetten hatásvadász és a gyerekekről pedig bizonyos részeknél egész egyszerűen elfeledkezik. Természetesen vannak elgondolkodtató periódusok, amibe például a zárójelenet is beletartozik, ahol végre némi iróniát is felfedezhetünk. Kár, hogy csak a végére jutott belőle.

Leo és Kate Winslet úgy illenek egymáshoz, mint borsó és a héja. Mindketten pazar alakítást nyújtanak, egy rossz szavunk sem lehet rájuk. Lehet, hogy Kate-nek fáj, hogy nem ebben a moziban nyújtott játékáért válthatja valóra az álmait (A felolvasóért nominálták a legjobb női főszereplők között), mégiscsak a férje rendezte drámáról van szó. Egyébként hatodszor futhat neki az Oscarnak, minden eddiginél nagyobb esélyekkel. Michael Shannon kétségtelenül megdolgozott a jelölésért. Három jelenet alatt egy kész karaktert tett le az asztalra, kiemelkedő színész eleganciával és tudással. Kathy Bates végre a helyére került. Látszik, hogy jobban élvezi, mint Keanu Reeves kergetését az Amikor megállt a Föld című opusban.

Mendes nem vállalt túl nagy rizikót, csakúgy, mint Guy Ritchie a Spílerrel. Maradt a sémánál, biztos kézzel, rutinosan másolt, ami így nem elementáris élmény, azonban mégsem bánjuk meg a végén a jegy árát. Párkapcsolati krízisben szenvedőknek viszont nem ajánlott, nagy kockázatot jelenthet, hiszen hazaérkezvén könnyen lehet, hogy a herendi porcelánétkészlet cafatokra törik A szabadság útjai hatására.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.