Daniel Young amerikai rendező Magyarországra jött, hogy leforgassa első egész estés moziját. Pont ide? Senki nem mondta neki, hogy ez az elátkozott filmesek országa. Itt bizony csak néha pislákol némi szűrt reménysugár az éjszakában, többnyire sötétség uralkodik. A megváltó amerikai. Szép lett volna. A feltételes mód azért helytálló, mert Young – hiába az itthon szokatlan műfaj (thriller) – elképesztően gyenge és ramaty filmet csinált. Ilyet magyar kollégái minden megerőltetés nélkül, vígan összehoznak. Ugye Kabai Úr?

Egy tizenöt éves kamaszlány egy titokzatos idegen rejteget a szobájában. Ételt, italt ad neki, olykor kellemesen elcseverésznek és még felolvasásokkal is elszórakoztatja őt. Közben persze izgatja a szexuális fantáziáját a férfi, szemérmetlenül flörtölget vele. A lány anyja természetesen semmit sem tud a titkos légyottokról. Amióta az apa lelépett, egyébként is feszült a viszony közöttük. Az idegen még jobban megbolygatja a dolgokat, amikor ráunván a néha gyerekesen viselkedő kislányra, egyre inkább az anyuka iránt kezd érdeklődni.

Van egy jó dialógus rögtön a film kezdetén, a nyitó képsorok alatt. Anya és lánya vitatkoznak egymással. Ebben még érződik a feszültség, a tűz, a két szereplő közötti meg nem értés. Úgyszólván vibrál közöttük a levegő. Aztán ahogy megjelenik az alsógatyában feszítő Nagy Ervin azonnal megborul minden. Először is szemrebbenés nélkül feltesszük a kérdést: vajon fürtös hajú Casanovánk hogy kerül ide? A forgatókönyvíró (maga Young) persze a végéig titkolja az ügyetlenül kibontott, elkapkodott, félkész magyarázatát, ami tulajdonképpen az egyetlen kézenfekvő megoldásnak tűnik.

Young lusta ahhoz, hogy normálisan bevezesse a történetet, ezért több momentum a levegőben lóg. Így például az anya és lánya luxusházban élnek, egész jó autóval furikáznak, de, hogy miből telik erre nagy homály, mivel mutter csak a film közepétől kezdve kezd el dolgozni. Az idegen belépésével kibontakozó szerelmi háromszög teljesen érdektelen. Az anya-lánya konfliktust nüánszokkal élezi ugyan, de semmi pluszt nem tesz hozzá a meglehetősen parázs kiindulóponthoz. A thrillervonal erőtlen, kiszámítható, sablonos, mondhatnánk úgyis tipikusan „magyar”, a drámai szál pedig főként a férfi karakterek roppant gyengén megírt volta miatt hiteltelen.  

A Szobafogság alatt tudathasadásos állapotban leledzünk. Ugyan elvileg magyar filmre jöttünk, de a szereplők külföldiek, a város ahol élnek meghatározhatatlan, a nyelv angol. A két magyar színész közül csak Rátóti Zoltán kapott eredeti angol utószinkront. Pedig Nagy Ervinnek sem ártott volna. Lehet, hogy jól beszéli az angolt, de a két anyanyelvi szinten kommunikáló színésznő mellett nevetségesnek és szánalmasnak hat az akcentusa. Azt sem értjük, hogy a kópián miért szerepel a film címeként az, hogy Lányszoba? Milyen szar baki ez? Az intim légkört elvileg a házban lakó három embernek kellene megteremtenie. Azonban ez láthatóan nem működik. Nagy Ervin mindig ravaszul néz, rekedtes hangon beszél és egy szál szépen dudorodó alsónadrágban peckesen settenkedik a két nő között. Ennyi az egész. Unalmas, sótlan és koncepciótlan. Mint a többi hasonszőrű itthoni film.  

Azt meg végképp nem lehet érteni, hogy ha a rendező eldönti, hogy a film nyelve az angol, akkor miért hablatyol néha magyarul Nagy Ervin. Mi ennek az értelme, van egyáltalán funkciója? Dehogy. A nagy semmi, vagy valami ködbeveszős bohóckodásnak beillő művészieskedés. Aki a finálé előtt még nem szúrja tökön magát, az utolsó öt-tíz percben biztosan előveszi a nagy kést. Azért a gagyinak is van határa. A befejezés szörnyen átlátszó, ostoba és megmosolyogtató egyben. Kellett volna valaki, aki képes gatyába rázni ezt a történetet. Nem Litkai Úr maga üljön szépen vissza a helyére, elég kárt okozott már nekünk. Meg egyébként sem ezen a mezsgyén mozog.  Szóval olyan emberre lett volna szükség, aki nem hagyja kihűlni a két nő közötti feszültséget, nem silányítja komikus szintre az izgalmakat és képes eldönteni azt, hogy milyen úton akar járni. Ilyen nem volt a közelben. Maradt Daniel Young. És a hatalmas zűrzavar.

A színészek közül legalább a két nő, az anyát játszó Rachael Blake, és a lányát alakító Avril Lavigne hasonmás Laura Greenwood profik. Rájuk nem ragad át Young határozatlansága és elképzelés nélkülisége. Na de hazánk fiai. Ők már más tészta. Ég is a pofánk rendesen. Nagy Ervin borzalmasan modoros és egy az egyben előveszi a Kaméleonban eljátszott karakterét. Vesztére. Már abban is nagyon rossz volt, most meg különösen hiteltelen. Rátóti Zoltán dettó. Annyit írjunk a javukra és ennyiben legyünk sportszerűek, hogy a szerepeik is jóval gyengébbek a nőkéhez képest.

Amikor megláttam a producerek között Kolosi Péter RTL guru nevét, majdnem hánytam. Hirtelen megéreztem a bűz messziről terjengő szagát. Kereskedelmi tévés anyag a Szobafogság, ez hétszentség. Benkő utáni műsorsáv lesz belőle. Valamikor. Herendi Gábor a fő-fő producer külföldre akarja vinni a filmet. Könyörgünk ne tegye, zárják le a határokat. Attól tartok a nézettséget tekintve a Szobafogság a hazai mozikban is méretes zakót fog elszenvedni. Akkor meg minek kivinni. Inkább dobják vissza a kópiákat a dobozba. Megérdemelné. Ez gyötrelem. Sokadszorra. Messze még a megújulás. Ha eljön egyáltalán.

Értékelés: 2/10    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.