Sokadjára engedik ki a szellemeket a palackból. A Ghost-reneszánsz legújabb állomásában Michael Douglas a vezérük. Persze csak egy nagyobb mellékszerepben, hiszen a körítés romantikus komédia, melynek szívtipró karakteréhez már fogatlan oroszlánná aszalódott. Ezen a fiatal feleség, a sárm és a sok-sok botox sem segít. Itt van azonban a spájzban Matthew McConaughey, akit ezzel az amorozói státusszal ver a sors és a filmgyár. Persze nagyon nem tiltakozik ellene.

Connor (Matthew McConaughey) napi kötelező rutinként döngeti a nőket, egyszerre hármat szédít, miközben már a következő áldozat is ott topog a küszöbön. Emellett még gátlástalanul bunkó, lekezelő, nyegle és fölényeskedő, tehát napjaink macsó prototípusa, akinek nagyon hamar leszáll a vér az agyából egyéb testrésze felé. Az öccse esküvői előkészületein viszont találkozik első szerelmével Jennával (Jennifer Garner), és ez alkalmat ad arra, hogy átgondolja eddigi léha életvitelét. Ebben segítségére lesz Walter bácsikájának szelleme (Michael Douglas), aki három társával együtt mutatja neki a helyes utat.

Tényleg nem ártana már feltámasztani a szellemirtókat (pletykálják, hogy készülnek egy újabb részre az álomgyárban). Bill Murray és csapata talán kipucolná azokat, akik megszülik az ehhez hasonló ostoba, buta fantazmagóriákat. Ezek a lények leginkább a romkom műfaja körül ólálkodnak és okoznak maradandó károsodásokat. Gondoljunk csak a tavalyi pusztító agyhalálra, amely a Csak a testeden át című borzalom formájában csapódott le az emberiségre. Mostanra már bőven kihevertük, erre tolnak még egy szörnyűséget az arcunkba, amitől kiver a veríték és elfásul az agy egyszersmind.

Van egy ordítóan ellenszenves főhősünk, akinek az alaptétele, hogy a szerelem nem más, mint gyorsan ölő méreg, amit minden áron ki kell irtani a szervezetünkből. Az Excsajok szelleme alkotógárdája a tézis kifejtése után hetven-nyolcvan percen keresztül próbálja bizonyítani ennek markáns cáfolatát. Ehhez pedig olyan abszurdumhoz nyúl, miszerint egy jóképű, harminc fölötti tökfej egy rémálomszerű időutazás hatására gyökeresen megváltozhat. Feledve addigi „ágyas-párnás” énjét minden nagyobb átmenet nélkül érző szívű hősszerelmes lesz. A szokásos mese habbal, ami még csak árnyalataiban sem hajlandó közelíteni a realitásokhoz. Semmi életszag, mindössze szirup, könnyes tekintetek és sorvasztóan közhelyes megállapítások nem létező férfi-nő kapcsolatokról.

Megint előtérbe kerül az egyesek által szentnek és sérthetetlennek tartott axióma, hogy egy romantikus történetet kizárólag álmokból lehet felépíteni, ott semmi keresnivalója holmi valóságnak, amely esetleg igazodik a hétköznapokhoz. Ez a szellemesdi is csak egy pótcselekvés, amely még inkább erősíti a hiteltelenséget. Mark Walters rendező folyamatosan dobálja a mentőöveket főhősének. Árva fiú, akinek szülei korán meghalnak, ráadásul első szerelmi élménye is csúfos kudarcba fullad. A mamlasz ugyanis tátott szájjal, néma levente módjára végig nézi, ahogy kiszemeltjét (Jennát) lesmárolja a felső tagozatos vetélytársa. Ettől aztán annyira megkérgesedik a lelke, hogy minden nőt szabad prédának tekint, aki az útjába kerül.

Jön tehát a szokványos tukmálás, belemagyarázás: egy férfit idomítani, szelídíteni kell, hiszen egy sem normális közülük. Na, kérem szépen, ha ilyen példákat látunk, ne csodálkozzunk a sok elkorcsosult kapcsolaton, amiből lassan Dunát lehetne rekeszteni. Az izzadt, túlmisztifikált fordulatok újabb tőrdöfés a szívünkben. Mivel már semmi sem jut eszükbe bedobják azt a gumicsontot, hogy a vőlegény nagyon régen még kapcsolatuk hajnalán félrement az egyik koszorúslánnyal. Ez pedig kellő indok ahhoz, hogy Connor elrebegje megható monológját a szerelem erejéről és a változás gyönyörűségéről. Ettől még a Himalája vastag hótakarója is megolvad. A meggyőzőnek szánt álkatartikus, tömény giccsel megszórt happy end persze bekövetkezik, szem nem marad szárazon, mindenki hüppöghet és cuppoghat kedve szerint. Sovány konklúzió.

Matthew McConaughey-t nem zavarják szaporodó ráncai, és az sem, hogy gyerekes családapaként még mindig szerelmes agglegényt kell megformálnia. Pedig vészesen fogy körülötte a levegő, az évek során felhalmozott manírjait variálja, miközben egyértelműen megállt a fejlődésben. Ott tartunk, hogy más műfajokban el sem tudjuk képzelni őt. Partnernője, Jennifer Garner, aki két szülés között ugrott be egy pár csókra Matthew-val. Néha mosolyog, néha korhol, néha pedig azt sem tudja mit keres itt. Akinek vitathatatlanul jót tett ez a mozi, az Michael Douglas. A vén kakas szerepében ügyesen kidomborítja cinizmusát és féltve rejtegetett humorát.

Matthew McConaughey pezsgődugóval leveri az esküvői torta műanyag tartóját. A szerencsétlen jószág éppen, hogy megfogja a süteményt, amely így nem dől le. Persze nem az elgurult tartozékkal, hanem a pezsgős üveggel akarja megoldani a problémát, ami kudarcot vall, és a torta leesik. Na pont ilyen az Excsajok szelleme is. Próbálkozunk, hogy végig szenvedjük, kínlódjuk, de a görcsöktől, erőltetett fordulatoktól, a baromságok végtelen tárházától a befejezésnél ránk borul az egész. Kellemetlen, amikor megmártózunk benne.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.