Szögezzük le az elején - kiiktatva bárminemű hiú ábrándot -, hogy ez valami bődületesen ocsmány mutatvány. Nehéz elhinni, hogy senki sem szólt a stáb tagjai közül N. Forgács Gábor rendezőnek a forgatás felénél, hogy ébredjen már fel Csipkerózsika álmából és döbbenjen rá, hogy ez itt Magyarország, nem Hollywood. Az ötletek terén megint minden feltétel nélkül mocskosul másoljuk Amerikát, miközben a kivitelezés tipikusan kelet-európai, de ha nem akarunk finomkodni, nyugodtan mondhatnánk balkáni.

Feld Regina egy elkényeztetett Barbie-girl platinaszőke póthajjal, fokhagyma seggel és dülledő, égnek meredő cicikkel. A sportgimnázium pompon csapatának vezetője, az iskola legmenőbb srácával jár, újgazdag apuka pénzéből éldegél, és tojik a világra. Aztán hirtelen egy mondvacsinált balhé következtében kicsapják a suliból és egy másik iskolába irányítják. Az új helyen el kellene fogadtatnia magát, de a beilleszkedéssel komoly gondjai vannak, mígnem itt is rátalál a feladat: meg kell szerveznie egy táncbrigádot, amely lemossa előző sulijának pompon válogatottját. Szép lassan feloldódnak az ellentétek és a szomszéd fiú képében még a nagybetűs szerelem is kopogtat az ajtaján.


Ne legyen kétségünk afelől, hogy a célközönség a Viva Tv és egyéb tini újságok (Bravo, Popcorn) csecsszopói, azok, akik bálványként tisztelik és utánozni próbálják Dukai Reginát, Bódi Sylvit, Zimány Lindát és a többi hasonszőrű plasztik cicababát. Nekik még fenntartások nélkül be lehet adni, hogy egy agyatlan fruska kabrióval jár iskolába. Steiner Kristóf a kamaszok nagy tudora, egyszemélyes lelkisegély szolgálata évekig nyomta a sódert az első számú zenecsatornán és trécselt a semmiről üresfejű fiatalokkal. Ettől a ténytől feljogosítva összekapart valami forgatókönyv félét, amely az ő elképzelése szerint kielégíti a mai serdülő generáció igényét.

Steiner mottója ugyanaz, amit nemrég az Egy boltkóros naplójában tapasztalhattunk: tápláljuk, reklámozzuk minden lehetséges fórumon, felületen a butaságot és a hülyeséget, fertőzzük meg még inkább a társadalmat, főként azokat az egyedeket, akik 14-18 év közötti állapotban vannak. Ezért aztán röpködnek a trendinek számító kifejezések, úgymint „ari”, „nyafi”,”teló”, „üzi”,”bari”,”nyali”,”fali”. Furcsa, hogy senki nem érzi, hogy ez már régen nem jópofa, hanem egyenesen ciki, mi több kínos kategória. Értelmes mondatok még véletlenül sem hagyják el az együgyűnek is alig mondható szereplők száját, nehogy már egy kicsit is használjuk az agyunkat, nem arravaló az. Steiner hősei egytől egyig divatos plázacicák, zéró intelligenciával. Az ősanya (Regike) ráadásul azon dolgozik, hogy az egyetlen normális nőből is kőagyú ringyót faragjon.

A csajok természetesen gazdagok, mint a tengerentúlon. Kíváncsiak lennénk, hogy Steiner járt –e már olyan szórakozóhelyen ahol a kislányok arra várnak, hogy macsó barátaink megpörgessék ujjaik között a luxusterepjáró kulcsát, vagy meghívják őket egy koktélra. Az ész nélküli majmolásban egyébként is ködbe vész a realitásérzék. Pomponcsajok, sportautók, kacsalábon forgó paloták. Aha, és ehhez egy olyan gimnázium, ahol körülbelül tízen-húszan kóvályognak a főszereplők körül, és egy olyan bál ahol a 70-es, 80-as évek szoci fílingje uralkodik.

Kaparjuk az arcunkat és tépkedjük a körmünket, valamint rázkódunk az idegtől, miközben folyamatosan az óránkra pislogunk. Ólomléptékkel telnek a percek, néha már a Pokol kapuit vizionáljuk, ahol Hádész bácsi perverz élvezettel, kajánul vigyorogva kacsingat ránk. Papírkutyák, Kilenc és fél randi, SOS Szerelem mind semmi ehhez a borzalomhoz képest. A kamera Labanc Lilla fenekét és mellét pásztázza felváltva. Vajon mit csinál ilyenkor a rendező a székében? Talán tapogatja a gatyáját? Mégis az a legszörnyűbb, hogy ezt véresen komolyan, szinte pókerarccal prezentálják. Semmi humor, semmi gúny, önirónia pedig végképp egy szál se. Eltörött a görbe tükör, marad a steril, szomorú látlelet és a merengés: tényleg így gondolkodnak és viselkednek manapság a fiatalok? Csak hinni szeretnénk, hogy ez egy törpe minoritás és a többséget még nem csapta meg az őrület vagy elmebaj szele.

Nem elég, hogy a forgatókönyv egy silány, imbolygó logikai láncolatra felépített fércmű, még akik tolmácsolják azok is egy amatőrökből álló szupergroup. Nem is tudjuk, hol, melyik putriba castingolhatott N. Forgács Gábor rendező (lehet, hogy a Viva Szexi vagy nem című műsorának válogatásán?). A lányok hétmérföldes ribancnak vannak beállítva, élükön Labanc Lillával, aki végig fülsüketítő módon sipítozik, visítozik és botrányosan olcsó eszközökkel adja a buta bakfist. Semmit nem bízott a véletlenre, hiszen a melleit már plasztikai sebész vette kezelésbe (állnak is rendesen, mint a cövek), később ezekkel sem lesz gondja, maximum néhányszor megigazíttatja, oszt jó napot.

A srácok még hiteltelenebbek, minden mondatuk hamis és hazug. Rékasi Károly olyan, mint az ismert szappanoperában, és ez nem dicséret. Reviczky Gábor pedig lemegy kutyába. Össze-vissza zagyvál mindenféle sületlenséget (aki farkánál fogva kapja el a ráját, azt megrázza az áram??????), kényelmes zsugáért cserébe. Van itt még néhány Retekklubos arc, hiszen a szponzornak is kell a megjelenés. Egy-két nyálas slágert dalol a Csillag születik-ben felfedezett és a számunkra égetős Euróviziós dalfesztiválon induló Ádok Zoli. Sportriporterként szerepel Szujó Zoltán, aki a Palik-Czollner páros mögött megbújva ólálkodik a Forma 1-es boxistállókban.

Az Álom.net az a film, melynél nehéz cizelláltan és nyomdafestéket még tűrő szavak segítségével fogalmazni. Maradjunk annyiban, hogy egy rettenetes nagy gané, amit értékelni sem tudunk. Megspórolhatjuk tehát a csillagokat, rakjuk el azokat értelmesebb darabokra. Ettől a mozitól még néhány nap után is futkos az ember hátán a hideg. Brrrrr! Irány a süllyesztő!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.