Egy rejtély nyomába eredünk ma. Megpróbáljuk megfejteni, hogy egy középszerû vetélkedõ miért lehet Magyarországon már-már (hogy stílszerûek legyünk) bombasiker. Lássuk mi a helyzet külföldön, hisz természetesen ez a mûsor sem magyar találmány (hol vannak már az olyan saját játékok, mint pl.: az Egy szó, mint száz). Az Endemol brit leányvállalata által készített alapverziót Take it or leave it címmel 2006. október 23.-án mutatták be Nagy-Britannia területén. A mûsort a Challenge csatorna adja, ami egyébként is fõleg kvízmûsorokkal, játékokkal foglalkozik. Bár a széria idén eljutott ... a harmadik évadig (Richard Arnold vezetésével), népszerûsége inkább átlagosnak mondható, semmint kiemelkedõnek. A formátumot természetesen sok ország átvette, de gyakorlatilag mindenhol megbukott (Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, stb.), egyedül Magyarországon vált hihetetlen népszerûvé. Ki tudja milyen oknál fogva.

Az RTL Klub 2007. december 27.-én mutatta be elõször a mûsort A Széf néven és már a legelsõ adás majdnem két millió nézõt hozott (nem mellesleg a kereskedelmileg mérvadó 18-49 év közötti korcsoportban is remekül teljesített). A népszerûség (a kisebb szünetek ellenére is) gyakorlatilag azóta töretlen. A múlt héten például mind az öt adás a legnézettebb 21 mûsor között szerepelt, másfél millió

- Indulj el egy úton, én is egy másikon, hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk…
- Fiam, ez nem az a másfél millió, legyél szíves elhallgatni.

körüli átlag nézõszámmal. Felfoghatatlan. Fõleg úgy, hogy ebben nagyjából 500 ezer 18-49 éves is van. Kik ezek? És miért néznek este hét és nyolc között ilyet?  

De mirõl is van szó tulajdonképpen? Két pár verseng egymással egy stúdióban, ami abból áll, hogy tíz kérdésre kell helyesen válaszolni, majd digitális széfeket nyitogatni, amikben különbözõ összegek és két bomba (vajon mire szolgálhatnak?) van. Az a pár, aki a tizedik kérdésre jól felel, mehet a döntõbe, ahol további öt kérdést kell jól megválaszolni vagy megállni és tippelni, hogy melyik széfben van a zsé. Iszonyat bonyolult, fõleg azért, mert nem mûveltségi vetélkedõrõl van szó. A kérdések zöme ugyanis nem a lexikális tudásunkat próbálja két vállra fektetni. Bár természetesen vannak nehezebbek, de többnyire a mindennapi életben is tapasztalható, „ezt már hallottam valahol” típusú kérdések vannak többségben. Maga az RTL is tényként közli, hogy a játék nem „elitista”, ez pedig sokkal szélesebb rétegek számára jelenthet könnyebb azonosulást. Hiszen milyen jó érzés, ha egy sör mellett otthon nem azt nézzük bambán, hogy vajon mikor is uralkodott III. Károly, Vágó úr, hanem diadalmasan böfögünk, ha Maradona veje kerül szóba. Pff. Csak nehogy az legyen a vége, hogy pár év múlva a "Mennyi lehet hat plusz kettõ?" helyes megfejtése 1 milliót ér majd.

De nézzük a mûsort végre, melynek házigazdájáról még nem esett szó. Sebestyén Balázs, a buddhista kajarendelõ. Az évek óta „jópofa mûsorvezetõ” szerepben lavírozó Balázs korábban a Viva Tv-nél, majd késõbb a Balázs show-val vált igen népszerûvé elsõsorban a fiatalok körében, így nem csoda, ha az RTL ki akarja használni ezt A Széfnél is. Azonkívül, hogy családi vetélkedõnek nevezik és bepozíciónálták este 7-re (amikor gyakorlatilag nincs versenytárs, fõleg az Aktív öngyilkossága óta), szépen belehelyezték Balázst is, hogy unatkozó nemzetünk minden rétege biztosan ott maradjon vacsora után a képernyõk elõtt.

Nem véletlenül nem írtam még egy sort se a mai adásról. Eszméletlen unalmas. Nem tudom mit szeret ezen másfél millió

- …Aki minket meglát, mit fog az mondani, azt fogja gondolni, idegenek vagyunk…
- Egyszer szóltam, fiam, de ezek szerint te holnap sem akarsz enni.

ember. Rejtély. Persze azt (Fringe) nem szeretik annyian. Van négy játékos: anya és nevelt lánya, valamint egy okoskodó bölcsészpár. Nem lehet túl sok mindent elmondani róluk, hacsak azt nem, hogy piszkosul megjátsszák magukat, mesterkélten beszélnek, láthatóan iszonyúan örülnek, hogy a tévében vannak. A párok szerepe nyilván az, hogy a döntések elõtti viták, meggyõzések révén is színesítsék az adást. Ez elég gyengére sikeredik, Balázs sem tudja feldobni azt, amikor az egyik játékos (egy hiperaktív szõke lány) megpróbálja bemagyarázni, hogy Dustin Hoffman szerepelt a Mrs. Doubtfire-ben (...). Balázs egyébként is eléggé unottan vezeti a mûsort, rutinból hozza le ezt a 45 percet. Nyilván õ is belefáradt már a poénos, laza csávó szerepébe, de nem tud mit tenni, nyomja a kötelezõt. Ennél fogva érzõdik rajta egy kis tompaság, de persze nem engedi ki kezébõl a gyeplõt. Ezért mindenképpen jár neki a pont (fekete vagy piros?). Csakúgy, mint a díszletért, ami azon kívül, hogy kellõen látványos (külön elismerés a széfekkel teli grafikáért), kétezerért tapsoló statisztákkal van tele, így valamiféle hangulat is kialakul.

Közben Balázs darálja a kérdéseket, játékosaink affektálnak kicsit, valaki bombát húz, majd anya és lánya a döntõbe jut. Hallatlan izgalmak vannak, majdnem kibontottam egy tábla csokit, de olyan nagy a stressz, hogy inkább nem (…). A döntõbeli kérdések egy fokkal nehezebbek (egy teljes sötétségben élõ, tévét nem nézõ, könyvet nem olvasó droid számára), így párosunk hamar elvérzik, csalódottan méregetik az ott hagyott nyolc milliót, Balázs pedig fellélegzik, itt a vége.

Nem lehet sokkal több mindent elmondani a tényleges mûsorról, mert ez egy szimpla vetélkedõ, melyet valamiért minden este néz és szeret minimum másfél millió

- Az bajom van véled….
- Most már tényleg pofa be!

ember. Ezt már én sem bírom ép ésszel, a megoldáshoz nem jutottunk közelebb, inkább iszok egy hosszú lépést.

Ajánlott irodalom:
Dan Brown: Digitális Erõd
Gyalogtúrák Nyugat-Dunántúlon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.