Puskás Peti tekerget egy kerékpáron a legfrissebb klipjében és közben nyomatja aktuális slágernek szánt gagyiját, melynek címe: Fura figurák. Nos, Sacha Baron Cohenre ez enyhe kifejezés lenne, az elmebeteg vagy a pszichiátriai eset talán találóbbnak tűnhet. Az amerikai Benkő Dániel három nevezetes karakterrel vonult be a tévétörténelembe. Ezek közül Ali G és Borat már a vásznon is feldolgozásra került, csak az osztrák divatőrült Brüno maradt ki a szórásból. Egészen eddig a pillanatig.

Cohen tulajdonképpen hivatásos provokatőr. Neki semmi sem drága, kedvenc szórakozása, hogy végletekig feszítse a húrt, és ezzel minél messzebbre tolja ki az ingerküszöbünket. Legutóbb az MTV Movie Awards gáláján angyalszárnyakkal egy biztosítókötélen lógva dörgölte Eminem arcába a pucér seggét. A rapsztár dühösen és sértődötten elviharzott a teremből, pedig ő sem idegenkedik attól, hogy a lehető legaprólékosabban parodizálja napjaink sztárjait. Ilyen az, amikor akasztják a hóhért. Cohen színészi képességeit azért vétek lenne megkérdőjelezni, hiszen Boratért Golden Globe-díjat kapott és Tim Burton-féle Sweeney Toddban is parádés alakítást nyújtott egy aprócska mellékszerepben.

A Brüno sztorijára kár túl sok időt pocsékolni. Egy homokos osztrák bájgúnár, miután kirúgják tévé showjából, elindul, hogy Hollywoodban csináljon karriert, és híres celeb váljék belőle.


Cohen minden egyes megmozdulásával darázsfészekbe nyúl. Ahogy a kazahok utálták Boratot, úgy a sógoroknál is éles tiltakozásokat és vehemens bírálatokat váltott ki Brüno. Nem meglepő, amikor olyan mondatok hangoznak el, hogy Hitler volt a legnagyobb osztrák szupersztár. Cohennek lételeme a botrány, folyamatosan provokál, esze ágában sincs türtőztetni magát. Nála az sem tabu, ha egy pöcs tátogja főhőse nevét. A színész azonban nem egy mesterséges, díszletekkel körbevett világban követi el ocsmányságait, hanem kisétál az emberek közé, és lesi azok reakcióit. Miközben extrém és csöppet sem természetes magánszámaival alaposan felbőszíti a jó népet, cinkos vigyorral röhög rajtuk. Cohen végső soron részint a társadalom gyermekbetegségeit (homofóbia, rasszizmus), részint pedig az istenített hollywoodi sztárokat fikázza ki látványosan, korántsem hagyományos eszközökkel.

Ezzel együtt hadat üzen a prüdériának, ami miatt sok gyengébb idegzetű, vagy kissé szégyenlősebb néző fogja elfordítani néhány pillanatra a fejét. Legutóbb Ben Stiller a Trópusi viharban piszkított bele saját fészkébe, de az semmi volt ahhoz képest, amit kollégája produkál. Cohen úgy rácuppan az álomgyárra, mint gyöngytyúk a langyos takonyra. A fekete kisfiú örökbefogadásával egyszerre fricskázza Madonnát és Angelina Jolie-t. Amikor egy kirakat előtt állva Kevin Spacey-re, John Travoltára, vagy Tom Cruise-ra mutogatva a heterok díszpéldányának nevezi őket, sommásan kikacsint, és megtámogatja a kulisszák mögött zajló pletykálkodásokat.

Sacha barátunk ugyanilyen elszánt a hétköznapi emberek hergelésében is. Homokos barátjával összeláncolva, perverz szexuális játékokra utalva vonul be a meleg ellenes tüntetők közé. Az sem piskóta, amikor Alabamában (köztudottan nem egy liberális hely) egy ring közepén, homofób tömeg előtt másságát nyíltan felvállalva smárol és vonaglik hasonló szexuális orientáltságú krapekjával, miközben dübörög Celine Dion My heart will go on című balladája. Azért annyi szemérem marad Larry Charles rendezőben és Cohenben, hogy az igazán zúzós, már-már pornográf jeleneteket feketével kitakarják. A Brüno a poénfaktort tekintve nem egyenletes. Valahol kétségtelenül kegyetlenül megdolgoztatja a rekeszizmokat (például a tesztközönség előtt levetített próbaadás), valahol pedig kissé elpunnyad és fárasztóvá válik (katonai kiképző vagy a harcművészes szcéna). Az álinterjúk továbbra is telitalálatnak bizonyulnak, még ha a ritmust és a lüktetést nem minden esetben segítik.

Sacha Baron Cohen kétségkívül érzi a humort. Egy-egy könnyes röhögésért szinte mindent bevállal. Tangában mászkál, korbáccsal vereti magát, és ez még csak egy kis kóstoló a repertoárból, aberráltsága nem ismer határokat. Brutális és meghökkentő egyszerre. Talán ez is a cél. Egyrészt felnyitni a szemeket, másrészt büntetlenül, tabudöntögető módon provokálni. Kétségek gyötörnek, hiszen erre még mindig felháborodás, felelősségelterelés, egymásra mutogatás lesz a válasz. A Brüno ugyan elbújhat a Borat mögött, de Ali G-t lekörözi, a kettő között ingadozik félúton, azonban nem lehet elvitatni, hogy olykor irtózatosan kikapcsol. Az ellentábor pedig majd harsog: Cohen egy perverz, idióta barom. Na és akkor mi van, legalább nem álszent és nem sumákol, mint a mi kis társadalmunk jelentős része.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.