Tom Cruise vergődik, mint hal a szatyorban. Azt szokták mondani, hogy azért jó a pöcegödör legalján tanyázni, mert onnan ideális esetben felfelé vezet az út. Nos, Tom barátunk mind zűrzavaros magánélete, mind pedig szerencsétlen filmes munkái okán rácáfol erre az igazságra. A Valkűr talán egy kapaszkodót nyújthatott volna a fény felé, azonban ehelyett inkább csak mélyebbre taszította a süllyesztőben. A jelek árulkodóak, és előrevetítik Cruise sokáig fog még szarban tapicskolni.

Már az előkészületek során akadtak problémák a filmmel. A stáb például ragaszkodott az eredeti helyszínekhez, de Németországban nemhogy nem akceptálják, hanem egyenesen tiltják a szcientológia tanait. Mivel Tom Cruise köztudottan nyakig elmerült ezekben, a germánok először kategorikusan nemet mondtak a forgatásra. Persze a zöldhasúnak csábító a szaga, így végül némi huzavona után meg lett az áhított engedély. Más kérdés, hogy ez a film színvonalának annyit jelentett, mint aszályban a földnek az ötperces záporeső.

Pedig a rendező neve imponáló a szakmában, hiszen Bryan Singer a Közönséges bűnözőkkel, az X-Man-nel és mindnyájunk kedvenc House-ával (producerként van jelen a sorozatban) már letette a névjegyét, amibe még a felújított Superman sem koszolt bele oly nagyon. A színészgárda is több mint illusztris, nagyszerű aktorok hada sorakozott fel a produkció mögött. Tom Wilkinson (Spíler), Bill Nighy (Igazából szerelem, Underworld), Terence Stamp (Az igenember) és Kenneth Branagh (Sok hűhó semmiért) azonban mindössze vízhordókká degradálódnak a „nagy prédikátor” mellett.

Tom Cruise nem rest ugyanazokat az eszközöket, egyszerű fogásokat, arckifejezéseket, mimikákat bevetni, mint néhány évtizede a Top Gunban. Már akkor is súlytalan és szánalmas erőlködésnek hatott a „művészete”, de a könnyes szemű kamaszlányok rajongása, hangos ricsaja még elhomályosította aggályainkat. Azonban időközben a tinikből asszonyok lettek, akik az idióta, őrültségektől sem mentes vallási fanatizmusa hatására kiábrándultak Tomból, a mai fruskáknak pedig már Capriora, Pittre, vagy Ben Affleckre nedvesedik a bugyijuk. Azt is meg kell vallani, hogy színészünk tehetsége sosem volt korszakalkotó. Ügyesen lavírozott, néha kitűnő érzékkel válogatott, aminek következtében becsúszott egy-két kiugró teljesítmény (Született július 4-én, vagy legutóbb a Trópusi vihar), de a bizonyítvány összességében nem jobb közepesnél, amit most is fényesen igazol.

A megtörtént eseményeken alapuló sztori (természetesen ezt rendesen kihangsúlyozzák) a Claus von Stauffenberg ezredes (Tom Cruise) és bajtársai által kieszelt Valkűr hadművelet körül forog. Ennek célja Adolf Hitler kiiktatása és ezzel párhuzamosan egy fasizmus és Hitler nélküli Németország létrehozása volt. Mint tudjuk a terv kudarcot vallott, és úgy vonult be a történelembe, mint a Führer elleni utolsó eredménytelen merénylet kísérlet.

A II. világháború kiapadhatatlan forrásnak számít Hollywoodban, szorgosan merítenek is belőle szinte minden évben. Ha semmi nem jut az eszükbe, elmennek egy könyvtárba (maguktól lehet, hogy nehéz lenne), felütnek egy töri könyvet és találnak valamit, amely mozgóképes szempontból hasznosítható. Bryan Singer pedig még nem is panaszkodhatott, mert ebből a még teljesen le nem rágott témából igazán összegyúrhatott volna egy ütős kis mozit. A feltételes mód itt most különös hangsúlyt kap, ugyanis a Valkűr maximum ígéretnek volt jó, a megvalósítás, ezáltal az eredmény a rossz és a nagyon rossz közötti tartományban ingadozik. Persze ne kenjük csak a rendezőre, hiszen a forgatókönyvírók, na meg Tom Cruise is pocsék munkát végeznek.

Clint Eastwood néhány hete utat és példát mutatott, hiszen egy igaz történetből feszes, szikrázó, izgalmas és lebilincselő művet rakott le az asztalra. Bryan Singer viszont éppen ennek az ellenkezőjét műveli. Az elejétől kezdve sodródunk, mint bacilus a húgyban, úgy, hogy igazából nem történik semmi érdemleges. A direktor meglehetősen szárazon és sterilen elmesél egy összeesküvést, melynek összefüggéseit, motivációt ezen film alapján sosem értenénk meg. Konfliktusok nincsenek, vagy csak annyi, amennyi egy rajzfilmben borzolná az idegeket. A karakterek természetesen megint amolyan fekete-fehér figurák, vannak a jó nácik és a rossz nácik, az előbbieknek kell szurkolnunk oszt slussz. Tilos árnyalni a képet, az már túlzott gondolkodásra késztetne, maradunk tehát egyszerű síkon.

A hadművelet célját persze érteni véljük, de, hogy miképpen jutunk el idáig, és a kivitelezés hogyan történik meg, abba már belebonyolódunk, ami nem csoda, hiszen a színészek is csak hadarják papírízű mondataikat minden értelem és érzelem nélkül. Mintha aznap tanulták volna be ezeket és minél előbb túl akarnának esni rajta.

A Valkűr egésze vázlatos és görcsös, hiányoznak a kidolgozott szálak, Singer csak odapakolta a jeleneteket egymás után, a helyes kronológiai sorrendre ügyelve. A feszültségmérő végig a nullán marad, a családi háttér bemutatása pedig láthatóan felesleges nyűg a rendezőnek, amit nem szívesen vállal magára. A katarzis elmarad, helyette túllihegik a mártírkodást, amit még Tom Cruise vizenyős tekintetével is megfejelnek. Ezt az ábrázatot már Tom majdnem olyan tökélyre fejlesztette, mint Nic Cage. A hatásvadász képsorok fullasztó mocsarában akkor jutunk levegőhöz, amikor végre felgyulladnak a fények és elindul a stáblista.

Bryan Singer beszállt Tom Cruise visszatérő kampányába, és megtámogatta egy unalmas, helyenként kifejezetten altató, valamint hollywoodi kliséktől és dermesztő sablonoktól hemzsegő propagandafilmmel. Az amerikai közönség sem honorálta e dicső tettet, és minden különösebb szívfájdalom nélkül megbuktatta a filmet. Kíváncsian várjuk mi lesz Tom legújabb ötlete arra, hogy megmentse darabokra hullott, szcientológiával megmérgezett, ezer sebből vérző karrierjét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.