Sandra Bullock simán letagadhatna tíz évet a meglévő negyvenötből. Kiváló génjeinek köszönhetően lehet még mindig Hollywood Hamupipőkéje, aki pirospozsgás arccal várja álmai hercegét. Sandra úgy beleragadt a szerelemre éhező fruska karakterébe, mint Hugh Grant az örök amorózóéba. Persze az idő előbb-utóbb győzedelmeskedni fog, és ha nem akar ősz hajjal, műfogsorral és botox injekciókkal összerakott primadonnát játszani, ideje lesz másfelé kacsingatni.

Voltak ugyan félénk próbálkozások a thriller (Megérzés), a krimi (Kísérleti gyilkosság), sőt még a dráma (Ütközések) műfajában egyaránt. Ezek azonban szép csendben kimúltak, vagy – az Ütközések esetében – a dicsfényben többen fürdőztek rajta kívül. Marad tehát a romantika biztos terepe, ahol ennyi év után is hazai pályán érezheti magát és kedvére uralkodhat, amit a Nász-ajánlat tengerentúli bevételei fényesen igazolnak. Már csak keríteni kellett neki egy szépfiút (Ryan Reynolds), aki tizenkét évvel fiatalabb ugyan, de ez ma nem is különbség, ha figyelembe vesszük Ernyey Béláék, vagy Mary Zsuzsáék bizarr románcát. Na, igen meghökkentő és kvázi megdöbbentő perverziókért nekünk sem kell messzire mennünk. Anne Fletcher rendező miatt is károghatnánk egy sort, hiszen a 27 idegen igen című habcsókja Katherine Heigl-lel súlyosbítva még most is csömört és hányingert idéz elő bennünk. Ehhez a kisikláshoz képest a Nász-ajánlatot korrektül levezényli. Ebben pedig nem kis szerepe van az elbűvölő Sandra Bullocknak, akit egy kis gondolkodás után egy merész húzással talán mi is oltár elé vezetnénk.

Margaret Tate (Sandra Bullock) egy könyvkiadó vállalat főszerkesztője, aki hűvös, temperamentumos, fölényes, harapós természetével kivívja a cégnél dolgozók utálatát. Gennygombóc viselkedését talán csak a beosztottja Andrew (Ryan Reynolds) tolerálja kissé a reménybeli előléptetés végett. Margarettel egy napon főnökei közlik, hogy a Bevándorlási Hivatal rászállt, és kanadai állampolgársága, valamint rendezetlen papírjai miatt deportálni akarják az országból. A nő ráveszi tikárát, hogy karrierje megsegítéséért cserébe, vegye feleségül őt. El is utaznak Andrew szüleihez Alaszkába, bejelenteni az eljegyzés hírét. Azonban az együtt töltött három nap nem várt érzelmeket csalnak ki hőseinkből.

Mielőtt elalélnánk a gyönyörűségtől a sztori eredetiségét illetően, meg kell, hogy jegyezzük, hogy Peter Chiarelli forgatókönyvíró sem saját kútfőből, hanem a házimozi-gyűjteménye egyik örökbecsű darabjából dolgozott. A történet ugyanis a 90-es évek elején bemutatott Zöldkártya modern köntösbe bújtatott, a mai kor szelleméhez jobban igazodó másolata. Ebben az ellenállhatatlan bumfordi nagy mackó, Gerard Depardieu és a csodaszép, szinte kortalan Andie McDowell kötöttek érdekházasságot, majd buktak meg egy kérdésen a szigorú ellenőrök előtt. A kiindulópont akkor és mostanság is ugyanaz. Az ellentétek vonzzák egymást, és az érdekek egy bizonyos idő után háttérbe szorulnak az érzelmek mögött. Persze ezen tétel igazságtartalmának vonatkozásában is megkondulnak bennünk a vészharangok, de ez így is sokkal reálisabb képet mutat, minthogy egy nő jó dolgában fűnek-fának megszervezi az esküvőjét, miközben saját boldogságát hanyagolja.

Mivel a Zöldkártya alaphelyzete telitalálat, az utánzatnak csak követni kellett az előd által kitaposott utat, amivel a tévelygés kockázata rögvest a felére csökken. A szerepeket jó érzékkel felcserélik: ezúttal a nő egy undok, érzéketlen boszorkány, akitől a kollégái úgy félnek, mint a tűztől, a férfi pedig a némbert kiszolgálva lesi és teljesíti minden kívánságát. A két homlokegyenest ellentétes jellem sziporkázó szópárbajokat ereszt meg. Piszkálódásaik, szurkálódásaik, cinikus, és egymást sárba tipró megjegyzéseik végre nem nélkülözik a humort. Bár a szituációk ismerősként köszönnek vissza korábbi romkomokból, mégis a lendületes tálalás aranyat ér, ezáltal hajlamosak vagyunk nagyvonalúan megfeledkezni a kopírozásokról.

Fletcher amennyire csak lehet szabadjára engedi Bullockot és Reynoldsot, és ez jótékonyan hat a filmre. Kettőjük között hamar kialakul az összhang, illetve az a vibrálás, ami a férfi-nő kapcsolatok alapköve. A nagy dérrel-dúrral beharangozott meztelenkedés is parádésra sikerül. Hanem a közepétől kezdve Fletcherből előtörnek az addig csak bugyogó női ösztönök. A dagályos, néhol modoros érzelemnyilvánítások borzalmasan lefékezik az addig viszonylag gyorsnak mondható tempót. Innentől már ténylegesen a hüppögések, és a sekélyes szerelmi tétovázások veszik át a főszerepet, a lazaság és a humor helyett. A közönség előtti lánykérés stagnáló láncszem, és a végére még egy kis Aludj csak, én álmodom fílinget is sikerül becsempészni az összetevők közé. A Másnaposoknál érdemes volt végigülni a stáblistát, hiszen emlékezetes poénmorzsákat kaptunk, míg itt inkább felesleges pepecselés a bónusz képmustra.

Sandra Bullock rutinosan mozgatja a szálakat, arcjátéka pedig most is kimagasló. A félvér Ramónnal lejtett sztriptíze gyöngyszem, de a nagyival előadott hip-hop sem tesz rossz benyomást ránk. Ryan Reynolds főként az első harmadban veszi fel partnernője ritmusát. Aztán egy ici-picit kicsúszik a lába alól a talaj, mintha nem találná a helyét. Azonban korántsem olyan elviselhetetlen, mint Ashton Kutcher, vagy a tejfelesszájú Zac Efron. A nagyi szerepében Betty White tündököl, de irigylésre méltóan fiatalos az anyát játszó Mary Streenburgen is.

A Nász-ajánlat semmiképpen nem mondható a romantikus komédiák királynőjének. Ennek ellenére tisztességes munka, mely egy kiemelkedő előd farvizén evickélve könnyen utat találhat a szerelmesekhez, pláne ilyen zord, őszies napokon. Sandra Bullock még mindig nagyon édes, Ryan Reynolds pedig nem idegesítően nyálas. Ebben a műfajban soha rosszabbat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.