Szajki Péter debütáló direktor a göröngyösebb úton lépked. Első blikkre a könnyű prédának számító nyáladzó romantikus komédia vagy ostoba vígjáték helyett kézikamerával leforgatott egy low-budget kamaradrámát. A fókuszban pedig a szexualitás, illetve az ettől megromló emberi kapcsolatok, előtörő kisebbségi komplexusok, elfojtott érzelmek állnak. Mindenkit foglalkoztat ugyan a téma, de ha szóba kerül, azonnal előjönnek a gátlások, és inkább kussban maradunk. Bizton állíthatjuk, hogy Szajki legalább annyit megmutat, hogy ennek nem feltétlenül kellene így lennie.

Négy lúzer ül egy sztriptízbárban. Az egyik megtudja, hogy menyasszonya, akivel éppen frigyre készül lépni, férfiként született. A másik egy huszonhét éves szűz, akit nagy mértékben frusztrál, hogy kicsi a pöcse, és ez meggátolja a lányokkal való ismerkedésben is. A harmadik nem képes szexuális kapcsolatot létesíteni feleségével, amióta annak leoperálták a mellét. A negyedik pedig tisztában van azzal, hogy az asszony a legjobb barátjával hetyeg. Ezek a férfiak most párásodó szemmel, alkoholtól bódult állapotban bámulják a rutinosan előadott húsvásárt.


Bár többször megtapasztaltuk, hogy a Magyar Filmszemle nem minden esetben mérvadó, de kétségtelen tény, hogy Szajki az idei összejövetelen besöpörte az elsőfilmesek Simó Sándorról elnevezett díját. Sőt még tovább ment és az „ezerfejű Cézár” vagyis a közönség kegyeit is elnyerte, amit még egy plusz elismeréssel honoráltak. Ezek a momentumok (a szakmai és nézői összhang, ritkán látható összeborulás a megítélést illetően, nyereményeső) pedig alaposan felpiszkálták a kíváncsiságunkat.

Nos, a csalódottságnak ezúttal a legkisebb szikráját sem érezzük, hiszen itt van egy magyar film, amit nem úgy kell végignéznünk, hogy közben azon gondolkozunk, minek feccöltek ebbe pénzt és felesleges energiát. Persze van hiányérzetünk, de ez leginkább az alacsony, szemtelenül olcsó költségvetésből származó szegényes képi megjelenítésből adódik. Kedvelt formula, amikor a párhuzamosan futó szálak egy közös pontban fonódnak össze. A helyszín kissé bizarr, hiszen egy sztriptízbár mégsem olyan megszokott, hagyományos találkahely, mint például egy kávézó. Ezek az emberek azonban ismeretlenek, idegenek egymás számára, egy szó sem hangzik el közöttük, mindössze a sorsuk, illetve a lelki sokk okozta traumájuk mutat némi hasonlóságot.

Szajki Péter rögvest első munkájában őszinte, bátor, szókimondó és ezzel brutálisan a lényegre tapint. Nem kendőzi el a valóságot, nem gyárt álproblémákat, nem álszenteskedik, és pontosan ezektől okoz nekünk kellemetlen, olykor feszengő perceket. Ettől persze még néha a végletekben gondolkozik, talán azért, hogy hangsúlyosabbá tegye az önvizsgálat szükségességét, a tükörrel való szembenézést. Szajki nyíltan forszírozza félelmeinket, gátlásainkat, görcseinket, komplexusainkat, előítéleteinket, fóbiáinkat, melyekkel képtelenek vagyunk leszámolni, és amelyek így megnyomorítják életünket. Az más kérdés, hogy ezekkel e film megtekintése nélkül is tisztában kéne lennünk. Valakik ezt felvállalják, mások önmagukat is becsapva tagadják, vagy közömbösek irántuk. Az Intim fejlövés abban is különbözik a szokásos posványtól, hogy a mindennapoktól nem túlságosan elrugaszkodó életképekre, reális reakciókat ad. Valljuk, be őszintén ki nem öklendezne – legyen az bármilyen liberális, vagy előrehaladott gondolkodó – amikor a barátnőjéről kiderül, hogy 18 éves koráig férfi volt.

A dialógusok végre szinkronba kerülnek a hétköznapi beszéddel és a karakterek sem egy másik bolygóról csöppennek ide. Néhol sok a tehetetlenséget szimbolizáló nyafogás. Undorító, alantas és mélyen elítélendő, ha egy férfi megüt egy nőt. Azonban azt sem szabad felednünk, hogy szinte minden esetben a gyengébbik nem képviselői választanak. Tessék már körülnézni, normális pasit fogni és az első pofon után otthagyni a szarrá ment kapcsolatot. Szajki nem mond új dolgokat, inkább csak felnyitja a lesütött szemeket, amihez egyrészt provokál, másrészt tabukat döntöget. Ráadásul csaknem minden korosztályt megszólít, kivéve a nyugdíjasokat. Az Intim fejlövésnél senki se számítson megnyugtató végkifejletre. A rendező mindössze felvillant egy-két képet. Ezek azonban félmegoldások. Olyanok, mint a soványka életünk problémáira adott válaszaink.

A színészek ingyen, vagy gázsijuk töredékéért vállalták a feladatot. Ha az alakításokat nézzük, talán jobban is járunk így, hiszen apait-anyait beleadnak, pedig igazából csak epizódszerepekre szerződtek. Szabó Győző élete egyik legjobb teljesítményét nyújtja, Gáspár Tibor kimagasló tehetsége pedig végre a helyére kerül, talán kevesebb szemetet kéne vállalnia. Kovács Lehel az az ifjú színészpalánta, aki ígéretek sorát hordozza magában. Gáspár Kata sem reménytelen eset, a plakáton bemutatott póza viszont több mint érdekes. Botos Éva pedig a legnagyobb természetességgel játssza a hűtlen asszonyt

Az Intim fejlövés olykor fejbe kólint, olykor csak megsuhint. Szabad szeretni, vagy utálni, de szinte kizárt, hogy bárkit is hidegen hagy. Azt viszont jó lenne tudni, hogy miképp csapódik le egy olyan társadalomban, melynek tagjai képtelenek a toleranciára, a kommunikációra, vagy arra, hogy normálisan viszonyuljanak egymáshoz. Legyen szó szexről, vagy bármilyen más kérdést érintő témáról. Engedtessék meg nekem, hogy ebben az irányban megmaradjanak a kételyeim.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.