Havas Henriket ma Magyarországon nem kell bemutatni senkinek (gondolnánk, hogy idén már 60 éves lesz?). Volt ő már taxis és államtitkár is, de a közönség elsősorban arrogáns újságíróként ismeri, aki – valljuk azért be – letett már egy-két dolgot az asztalra. Riportkönyvei (Negyvenkilencesek, Kurvaélet, Méhkirálynő, stb.) az eladási listák élén állnak, televíziós szereplései pedig általában megosztóak, ugyanakkor többé-kevésbé sikeresek (leszámítva a rossz emlékű Buzerát, Árpa úr): Össztűz, Heti Hetes, Mokka (?!).

Legújabb műsora valójában nem új, hiszen a Hőmérő már a kilencvenes évek elején szerepelt az MTV programjában szintén az ő vezetésével. Henrik úgy gondolta itt az ideje a 15 éve elfelejtett produkciót elővenni és új köntösbe bújtatva újra eladni. Tulajdonképpen igaza van, mivel azóta sincs ilyen jellegű műsor egyetlen csatornán sem, így akár hiánypótló is lehet. Azonban vétett egy hibát, mely könnyen végzetes is lehet. A futamidő kérem szépen nagyjából 55 (reklámmal 60) perc. Ez pedig borzasztó hosszú és a kevésbé érdekes témák esetén egy olyan fajta unalmat idézhet elő, hogy csak azért nem kapcsolunk el, mert nem akarjuk letenni a sörösüveget. (Mi lehet a másik kezünkben, ha nem a távirányító?)

De miről is van szó tulajdonképpen? A Hőmérő egy közéleti vitaműsor, mely minden adásban egy kérdéskör két nézőpontját ütközteti. Meghívott vendégek fejthetik ki álláspontjukat és vitázhatnak egymással természetesen Havas moderálásával. A pluszt az adja, hogy a stúdióban a közönség a vita bizonyos pontjain szavazhat az adott állításról. Hazánk kreatív tévés szakemberei ismét valami egyedülállót alkottak. Ugyanis a műsorban a piros szín jelenti az igent és a kék a nemet. Hmm. Nem fordítva van ez szinte mindenhol a világon? Mintha a piros azt jelentené mindenféle összefüggésben (pl az utakon), hogy tilos. Ahogy Janka néni mondta a Szomszédokban: Furcsa. De tulajdonképpen mindegy, lendüljünk át ezen. Vegyük szemügyre a közönséget, mely ma főiskolásokból és egyetemistákból áll. Havas elmondása szerint 50-en vannak és ők azok, akik egyes kérdésekben véleményt formálnak. A műsor során körülbelül 10-12 alkalommal kérik őket, hogy nyomják meg a kis készüléket (az elején be is mutatják a műszert – vajon miért?), azonban a válaszadók száma egyetlen alkalommal sem adja ki összesen az 50-et. Miért? Nem nyomnak? Nincsenek annyian? Későn nyomnak? Mihez képest későn? Ne vicceljünk már. 2009-ben nincs olyan, hogy későn nyomnak.

Ma a gyerekvállalás és az állam szerepe a téma. Nem olyan rossz ez. Na még egyszer. Nem olyan rossz ez. Még elmondom párszor, hátha tényleg jó lesz. Az egyik oldalon az álláspont az, hogy az állam 3 évig segítse a szülőket baba esetén, míg a másikon értelemszerűen ennek ellenkezőjét képviselik. Mindkét oldalon ötvenes nénik állnak jó adag önérzettel. Nem hiába, Havas úr hívott minket ide egy fontos kérdésben. Csodálatos. Kár, hogy a vita senkit nem érdekel az éppen Gyes közelében lévőkön kívül. Ennek ellenére megpróbálok én is érdeklődést színlelni. A díszlet elmegy, a háttérben, a falat betakaró kivetítő egész normálisan néz ki és kellően áttekinthetőek a szavazások is. ATV-n vagyunk, nyilván az ötven fő leültetése is kisebb gondot okozott a Kálmán Olgához és vendégeihez szokott stábnak. Piros pont (hoppá! Itt a piros, hol a piros?) jár nekik ennek normális megvalósításáért. Közben folyik tovább a vita, melyet Havas néha megakaszt és szavaztat, az egyik nő különösen agilis, megkérdőjelezi a szavazások tartalmát, külön akar szavaztatni fiúkat és lányokat. Nyilván pontos akar lenni, de csak azt éri el, hogy megpróbálom a tévé azon felét letakarni egy sötét pólóval, ahol ő áll. Henrik láthatóan élvezi a helyzetet és arra akarja elvinni a vitát, hogy az anyagi helyzet döntően befolyásolja a párok gyerekvállalási hajlandóságát. Ez mondjuk evidencia manapság, de a nő a póló alatt ezt is kifogásolja. Szerencsére szünet jön.

A második részben a vitázó felekhez érkezik még egy-egy szárnysegéd, akik erősítést jelentenének. A két újabb nő azonban nem sokat tud hozzátenni és a 40. perc környékén halálosan megunom az egészet. Valószínűleg a stúdióban is többen megpróbálnak észrevétlenül elaludni, ezért Henrik egyre többször szavaztat. Sok a 60 perc, elég lenne 30 is. Még akkor is, ha a négy nő közben élesen vitázik tovább. Szerintem akkor is folytatnák, ha hirtelen egy csónakban találnák magukat a Balatonon. Közben valami eszembe jut. A vágó egész jó munkát végzett. A műsor elején és a vége felé volt két-három kisebb vágás, melyeket észlelni lehetett, de egyáltalán nem akasztották meg a produkciót.

Az utolsó percekben jövök rá, hogy mire is vártam végig. Havasra. A flegma, nagyarcú műsorvezetőre, aki ha kell beszól, ha kell véleményt mond, ha kell egy vállrándítással megsemmisít mindenki mást a környezetében. Lehet, hogy csak a mai téma miatt, de ez itt most elmaradt (ahogy elmarad a riportkönyvekben is, bár ott érezheto a műfaj határain belül maradásra való törekvés). Semmi arrogancia, semmi unottság. Havas Henrik viccelődik, háttéranyagokra hivatkozik és normálisan levezényli a szavazásokkal együtt a műsort. Értem, hogy ez a moderátori szerep itt ennyit kíván meg. De akkor is. Havas azért Havas, hogy egyéniségével néha a porba alázzon valakit. Mindegy. Lehet én vagyok hülye és már nem látok ki a bulvárújságokból épített sátramból. Összegzésként elmondhatjuk tehát, hogy egy jól megszerkesztett vitaműsort láttunk egy találó címmel. Ennyi. Nyilván a színvonal témafüggő és sok múlik a vendégek habitusán is, de ez elmondható az ATV összes kerekasztal-show-járól. A pluszt a Tanár Úr (atyaúristen, Jenő) és Hőmérője adta volna ma, de ez nem jött össze. Elsosorban a műsor hosszúsága miatt. Most komolyan, kit érdekel 4 ötvenes nő unott arcú vitája a gyerekvállalásról egy órán keresztül? Vágásiné Jutkát és Almát Gazdagréten biztosan. Ja, hogy az tizenöt éve volt?

Ajánlott irodalom:
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.