Ez tényleg perverz kíváncsiság. Már az első epizód észvesztő ökörségeitől is lúdbőrözött minden testrészünk. Na, de ilyenek a magyar forgalmazók. Egyszer öntik ránk a filmeket, máskor meg hagyják vegetálni a jó népet. A pankrátort letudván nem volt más választásunk, be kellett mennünk újra a guillotine alá. Ugyanaz a trágyadomb még egyszer. Mi meg alaposan beletoccsantunk, a végén pedig szartól ázottan úgy bűzölögtünk, mint a görények.

Larry (Ben Stiller) az előző találkozás óta feltört, mint Budán a talajvíz. Éjjeliőrből saját cégét vezető vállalatigazgatóvá vedlett. Olykor azonban rátör a nosztalgia és ellátogat a felejthetetlen emlékeket idéző Természettudományi Múzeumba. A váratlan vizit során szomorúan hallja a hírt, hogy kis barátai hamarosan átköltöznek Washingtonba. Kicsivel később Larry is utánuk ered, mert cimboráit veszély fenyegeti egy halott poraiból feltámadt fáraó személyében.


Bár Shawn Levy direktort a bevezető kaland után eltiltottuk volna mindenfajta mozgóképes tevékenységtől, a Century Fox fejesei nem osztották ezen álláspontunkat. El kellett fogadnunk, hogy az Éjszaka a múzeumban kiválóan szerepelt a pénztáraknál, így természetesnek tetszett, hogy nem maradhatunk folytatás (esetleges folytatások) nélkül. Ben Stiller egyébként is benne van minden marháskodásban, hű csatlósával Owen Wilsonnal együtt, legyen az nívósabb vagy kevésbé színvonalas szórakoztatás. Shawn barátunk pedig kihúzott, egyenes derékkal és felszegett állal büszkén vállalta, hogy elnavigálja a második részt, ha már a kis testvér ilyen sikert eredményezett. Bárcsak elbújt volna egy sötét verembe, akkor nincs ez a romlott zöldségtál, amit itt minden köntörfalazás nélkül egyenesen pacekba kapunk.

Már akkor érezzük a bajt, amikor Stiller az első részhez hasonlóan mókázik a dinócsontvázzal. Ezúttal legalább a csonthajigálást hanyagolják, nem mintha ettől kényelmesebb lenne a szék, amiben helyet foglaltunk. Olyan ez, mint az a buli, ahol a verejtékező dj. már a Süsü a sárkány főcímdalát nyomja, hogy végre valaki elkezdje a tombolást a tánctéren. Erőltetett, mesterségesen gerjesztett és végtelenül kényszeredett. Az alkotók követhetetlen időspirálba keverednek. A Ben Stiller alakította főhős úgy ingázik New York és Washington között, mintha azok szomszéd városok lennének. Egyszer itt terem, egyszer ott, bolyong, mint kóbor kutya a kolbász után.

Az írók valószínűleg kipontozták a forgatókönyvet ott, ahol úgy gondolták, hogy a színészek akár improvizálhatnának is egy keveset. Így aztán olyan elfuserált Hacsek és Sajó dumákkal szembesülünk, melyek még egy lecsúszott, alkoholista színész vidéki hakniján is kínos perceket szerezhetnek a hallgatóságnak. Stiller és a meglepetés cameo-t vállaló fürtös, pufi, Judd Apatow istállóból kölcsönvett Jonah Hill például egy keresztnév betűinek felcserélésén viccelődik. Mosoly helyett könnyfakasztó. Persze humor címszó alatt minden megengedett. Főhőseink fekete-fehér képekbe ugrálnak, kár, hogy ezt már a Pleasantville-ben ellőtték komolyabb kiadásban. Neves történelmi személyiségek lapos karikatúraként botorkálnak a vásznon. Az exelnökök közül Roosevelt mellett Abraham Lincoln is szóhoz jut talapzatán álló kőszoborként. Néha megelevenedik, és szenilis nagypapaként méretes baromságokat tukmál ránk.

A majmok és Stiller pofoncsatája pedig kihagyhatatlan láncszem. A nézőtéren röhögés a reakció, meglepődtünk volna, ha nem. Ez az, plántáljuk a határtalan önbizalmat a pancser rendezőben. Az előző fejezethez képest újdonság erejével hat a romantikus szál. Persze ez is olyan nyeglén és gyengén kivitelezett, mint a többi összetevő. Larrynek megtetszik az Amelia Earhartként (első női repülős, aki átrepülte az Atlanti-óceánt.) életre kelt viaszbábu. Azt azért már Shawn Lewy is merésznek érezte, hogy ők ketten összejöjjenek. Azonban nem esett kétségbe, a végén elővarázsolt a kalapból egy kiköpött Ameliát, immáron valós kivitelben, akit persze Larry azonnal megkörnyékez. A finisben elfért még egy csacska dajkamese, végső döfés gyanánt. Larry ugyanis eladja a cégét, és visszamegy biztonsági őrnek, hiszen így szopogathatja el a maga boldogság piruláját. Csukják be a szájukat Hölgyeim és Uraim, hisz ez tényleg Hollywood!

Ben Stiller csak biztosra megy. Kötelező feladatként abszolválja a hülyét, mindegy, hogy mennyit veszít a renoméja, lényeg, hogy a pénztárcája tömve van. Amy Adams tehetsége elvitathatatlan, ezt a választását azonban megkérdőjeleznénk, ha lovaglónadrágja nem adná ki pompás alakját. Hank Azaria megint pösze, mint az Amerika kedvenceiben. A szinkronban most Forgács Gábor nyomja a selypegést, olyan szinten, hogy sokszor füldugóért kiáltunk. Owen Wilson pöttöm mitugrászként osztja az észt, és szórja favicceit. Robin Williamsre pedig csak néhány mondatot bíznak már, nehogy gallyra tegye ezt a projektet is.

Shawn Levy megint tilosban parkolt. Többször felvetődik bennünk, hogy a stúdió vesztegzár alá helyezése üdvözítő lett volna eme borzalom elkerülése végett. A siker szinte garantált, hiszen a család apraja-nagyja ott vigyoroghat a moziban. A folytatás törvényszerű. Csak azon morfondírozunk, hogy legközelebb hova mennek ekkora ramazurit csapni, mert a múzeum, mint helyszín ezennel kifújt. Talán az állatkertbe, ahol végleg bezárhatnák őket egy ketrecbe.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.