A forgalmazók jóvoltából lehetetlen kitérnünk a képregény-adaptácók háborúja elől ezekben a napokban. A vörös sarokban a bitang erős marketinggel megtámogatott, vizuális effektekben bővelkedő, filozofikus (néhol álfilozofikus) kérdéseket feszegető Watchmen. A kék sarokban pedig a belgák reménysége, a franciául csacsogó Largo Winch. Az ökölvívó hasonlatnál maradva, nem nehéz kitalálnunk, hogy ebben az ütközetben már az első menet során bedobják a törülközőt a kékek.

Az Őrzők minden bizonnyal kiütéssel nyernek. A fogadóirodák pedig a lehető legkevesebbet vesztenék, mert másfélszeres szorzónál többet hülyék lennének kiperkálni a biztos tippért. A nagyképűség látszatát elkerülve, nem árt azonban ha vigyázó szemeinket egy pillanatra a Largo Winchre vetnénk, hiszen mégiscsak a mi kutyánk kölyke, persze nem a szó legszorosabb értelmében.

Az érdeklődés alapjaként hibás lenne megjelölni azt a limonádét, ami sorozatnak keresztelve futott az egyik kereskedelmi csatornán (talán a Retekklub adta). Nem igazán bízhattak benne, mert szinte elérhetetlen délutáni időpontra pakolták. A nap ezen részében talán kötögető nagymamák, csecsemőjüket dajkáló kismamák, vagy az iskolából kiszabaduló, a tanulást csak hobbiként űző nebulók kísérték figyelemmel, ha ébren tudtak maradni, és nem nyomta el őket az álom. Jerome Salle azonban könnyedén kibújt a mázsás teherként ránehezedő meglehetősen szűkre szabott keretek közül, gatyába rázta főhősét, majd egyfajta európai Bondként elküldte a hongkongi vadászmezőkre igazságosztót játszani.

Nerio Winch dúsgazdag milliárdos, akinek hatalmas vagyonára sokaknak fáj a foga. Miután elteszik láb alól az idős üzletembert, megnyílik az út a haszonlesők számára. Azonban Nerio ravaszabb volt annál, hogy ilyen felelőtlenül átengedje a mesés örökséget, és azt halála előtt fogadott fiára Largo Winchre íratta. A semmiből felbukkanó, tékozló és nyughatatlan fickó alaposan felkavarja az állóvizet és beleköp a pénz körül sertepertélők levesébe, ezért első számú kiiktatandó célpont lesz. Largot azonban nem olyan fából faragták, hogy egyszerűen harc nélkül megfutamodjék, így felveszi a kesztyűt az ármánykodókkal.

Ha másból nem is, ebből az egy-két mondatos sztori kivonatból egyértelművé és érezhetővé válik, hogy a Largo Winch esetében felesleges agyat gyötrő, szerteágazó konspirációkban gondolkodni. A lapok előre le vannak osztva, a „minden fekete vagy fehér” bűvköréből nem szabadulunk. A legváratlanabb fejleményt pedig a szinkronhangokban jártas, vájt fülek fél óra után leleplezik, miután összerakják a nem túl bonyolult mozaik darabkákat. Mégis mi értelme van akkor maradnunk, tehetné fel a kérdést, nagy boci szemekkel a laikus szemlélődő.

Például azért, mert végre nem egy nem egy átlagos akcióhőst láthatunk. Largo Winch nem egy színizom, kigyúrt verőlegény, hanem egy vézna, kócos, karvaly orrú kalandor. Talán ilyen lehetett Rumcájsz fiatalkorában, mielőtt elvette szeretett Mankáját feleségül. Persze ezen tulajdonságok mellett is bomlanak utána a nők, az egyiket egy leheletnyi kalamajkát követően rögtön le is teperi, a másikat meg lesmárolja, na jó, ez inkább egy kamaszos szájra puszi. Csoda, hogy az embert egy szemhunyásnyira elfogja a sárga irigység, ezeknek tényleg minden bejön, elég a kisujjukat nyújtani, máris ott terem egy nőstény, akivel gyakorolhatják a lepedőakrobatikát. Azért nem mellesleg lenyom egy-két pofont, amik csattanósabbaknak tűnnek Piedone fénykorában bemutatott tenyereseinél. Az viszont bizonyos, hogy amikor az észt osztották Largo lusta volt sorban állni, mert néhány csapdára, illetve összefüggésre nem túl magas intelligenciahányadossal is rá kellene jönnie. Jerome Salle e tekintetben kissé elővigyázatlan és meglehetősen együgyű arculatot szab karakterének.

Mindazonáltal az iramra és a tempóra nem lehet panaszunk, azzal együtt, hogy a gyerekkori flashbackek, a csapongó történetvezetés és az években történő olykor szertelennek tűnő fickándozás megzavarhatja az összpontosítást. A kiszámíthatóság vádja ellenére az akciómutatványok jól működnek (még egy olyan sziklaugrást is végig nézhetünk, amilyet Bujtor István produkált a Sándor Mátyásban boldogult kölyökkorunk egyik kedvenc ifjúsági filmjében), a direktor valószínűleg ezért sem tart igényt vizuális hókusz-pókuszokra, amivel még tarkábbá varázsolhatná a moziját. Már csak emiatt sem illik a Watchmennel összehasonlítanunk, holott az valóban látványosabb és gondolatokra inspirálóbb élményt jelentett. Ha viszont magyar közegbe helyezzük a Largo Winchet, a helyzet korántsem rózsás számunkra. Míg a francia mozi bárhol a világon megállná a helyét, addig a mi Zuhanórepülésünk, Európa Expresszünk még itthon is csak vegetált, vagy maximum fél házakat vonzott. Erre mondják, hogy ég és föld a különbség.

Az akciók mellett azért színészközpontú a Largo Winch, és ezt semmiképpen sem róhatjuk fel negatívumként. Tomer Sisley még ha nem is egy Jason Statham, de személyes kisugárzása, csibészes tekintete sokat lendít az alakításán. Kristin Scott Thomas még haloványabb formájában sem tud rosszat nyújtani. Karel Roden már másodízben (Spíler után) hozza Abramovicsot, félő, hogy lassan a tükörbe nézve is az orosz milliárdost látja maga előtt. A Kusturica filmekből ismerős Miki Manojlovic színészi eszköztelenségével is hiteles. Melanie Thierry pedig gyönyörű, az alakjához és melltartó nélkül viselt blúzához pedig nincs hozzáfűznivalónk.

Minden bántó szándék nélkül kijelenthetjük, hogy Jerome Salle nem akart sokat fogni, de amit markolt az becsülettel teljesítette. Ha moziban végignézzük, valószínűleg DVD-n nem ezt fogjuk kikölcsönözni, de mégsem mondhatjuk, hogy rosszul éreztük magunkat a vetítés alatt. A hongkongi városképek és a délszláv tengerpart pedig együttesen lehengerlő látványt nyújtanak. Ezért sem pocsékoltuk el ezt a másfél órát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.