Hamisíthatatlan kommerszre gyülekezünk. A plakát, a cím, a téma, na és Jason Statham személye mind-mind ezt sugallják. Az első öt perc után annak rendje-módja szerint ki is hullik a csontváz a szekrényből. Leállíthatjuk az agytekervényeinket, gondolkodásra, logikára nincs szükségünk, pusztán a szemünkre és a fülünkre, hiszen a Halálfutam másfél órája csak és kizárólag a látványelemekre és a showra koncentrálódik.

Statham felkészülése a konditeremben kezdődött és végződött. Persze némi proteinnel bizonyára megtámogatták, de dicséretesen szálkásra gyúrta magát, amitől a női szemek előreláthatóan kigúvadnak majd. Régóta tudjuk, hogy a színész fizimiskája alkalmatlan a komolyabb, drámai szerepkörre, jól működő önismeretre vall, hogy ezt nem is erőlteti. Az akcióhős karakterét viszont rászabták, mérföldekre van tőle a feltörekvő gizda Shia LaBeouf, de még a marcona Vin Diesel is. Paul W.S. Anderson dicsőségtábláját sem ékesítik Oscar-díjas alkotások. Direktorunk mindössze olyan „drágaköveket” tudhat magáénak, mint A kaptár, és annak semmihez sem fogható folytatásai. Most sem fukarkodott a robbantásokkal, és a mindent elsöprő fegyverorgiával. Valószínűleg neki ez okoz gyönyört, kicsit sem nyugtalanítja, hogy nekünk már kevésbé.


A történet szerint 2012-ben Amerika gazdasága csődbe kerül. A börtönök dugig vannak, a rendszer az utolsókat rugdossa. Jensen Ames (Jason Statham) egy békés családi vacsorára készül nejével, amikor a nőt megölik, kislányát pedig elrabolják. A gyilkossággal természetesen a ma született báránykát vádolják, és életfogytiglanra ítélik. A dutyi manipulatív, velejéig gonosz igazgatónője (Joan Allen) különleges halálfutamra invitálja a főhősünket. Amennyiben megnyeri a versenyt, szabadon engedik, de benne van a pakliban, hogy „jóindulatú” ellenfelei révén otthagyja a fogát.

Anderson hozott anyagból gazdálkodik, Paul Bartel eredetijét sehol sem jegyzik, ahogyan ezt sem fogják. Azért más B-kategóriás csodákból is gazdagon táplálkozik. Biztosan van olyan, akinek emlékezete mélyéről felszínre tör egy Fortress elnevezésű mozi, a már csak Magyarországon forgató, meglehetősen kopott nevű Christopher Lamberttel a főszerepben. Az is a jövő börtönvilágában játszódott, ott sem babra ment a játék, az életben maradás, és a menekülés volt a fő cél. Joan Allen kegyetlen igazgatója pedig kiköpött Donald Sutherland A bosszú börtönéből.

A Halálfutam tulajdonképpen egy számítógépes játék és egy túlélő show keveréke. A jelszó: Jason Statham vagyok ments ki innen. A futurisztikus távlatok indokolatlanok, van elég börtönlakó most is, az internetes közvetítés pedig manapság már nagyon elterjedt. Nem biztos, hogy az autóversenyek vezetnek a népszerűségi listán, inkább pornóra fizet a jó nép. Anderson egyik eszköze az erőszak, ebben nem ismer határokat, gőzmozdonnyal sem lehetne megállítani, sőt a korhatáros besorolás sem érdekli. A szemet szemért, fogat fogért alapelv szent és sérthetetlen. Ennek jegyében tonnaszámra loccsannak az agyvelők, hullnak a fejek, és persze szokás szerint zubog a művér. Aztán vannak itt cool verdák szép számmal, melyek inkább roncsautókra emlékeztetnek, de mennek, mint a veszedelem. A szerelők mágusok, pár óra leforgása alatt újjá varázsolják a leamortizálódott kocsikat.

Férfitársaim számára a vágy titokzatos tárgya, a rendkívüli adottságokkal rendelkező, dekoratív Natalie Martinez. Sokakban ébreszt majd – el nem ítélhető módon – pajzán gondolatokat. Jelenléte erre korlátozódik, mondván csorgassa a nyálát a feltüzelt hímcsorda. A szükséges kellékek tehát kipipálva, a keret pedig egy börtön Forma-1, ami szerencsére nélkülözi az örökösen Damon Hillt vadászó, artikulálatlan hangon visítozó Palik Lászlót.

Rációt semmiben ne keressünk, a csalit is csak közel fél óráig képesek húzni az alkotók. A forgatókönyvet valószínűleg senki sem látta, lehet, hogy nem is létezik. A dialógokat rutinból nyomják, irodalmi mélységű szövegekre természetesen nem kell számítani, a „fuck” és a „shit” kötőszavak döntő fölényben vannak. A vizuális élményfürdő körülbelül az első futamig tart. Aztán sablonossá, unalmassá és önismétlővé válik a féktelen robaj, a felturbózott motorbőgés, a sok ütközés, és a versenytársak brutális módszerekkel történő likvidálása.

Mondanunk sem kell, hogy Jason Statham nem viszi túlzásba az erőlködést azért, hogy színészi eszköztárát fitogtassa. A védjegyei továbbra is az összehúzott szemöldök, kemény ököl a rezzenéstelen tekintet, és a rekedtes hang. Egész jól éldegél belőle, hiszen prímán variálja ezeket. Van egy-két ismerős arc a stáblistán. Ian McShane például ezidőtájt a Deadwood című sorozattal villog a tengerentúlon. A Halálfutamban, mint mester a tanítványt terelgeti Stathamet, és valódi tudásának felével veri a mezőnyt. Csakúgy, mint a többszörös Oscar-jelölt Joan Allen. A színésznő jóval többre hívatott, jelen esetben a gázsi sokat nyomott a latba.

A Halálfutam egysíkú és monoton, tipikus B-kategóriás mozi. Az autós üldözések, és a látvány szerelmesei bizonyára nagyszerűen szórakoznak majd, a többiek meg inkább a terem közelébe se merészkedjenek. Tudomásul kell vennünk, hogy Anderson és Statham duójától ennyire futja, mivel tehetségük korlátozott mezsgyén mozog. Soványka teljesítmény az biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.